Déli meleg és forróság, éppen parkoltam Szentendre belvárosában, amikor barátom és tanítványom hívott. Több éve ismerjük egymást. Általában hétvégi programjainkon találkozunk, Chi Kung, Tai Chi, taoista meditáció, életvezetés. Érdeklődő, kíváncsi, vonzza ez a világ, ami a taoista megközelítésre jellemző. Egyfelől éber és nyitott a változásra, másfelől érzi az életében jelenlévő nyomást, kényszert is a változásra. Valahol az ellenállás nagy művésze is. Mert nem csak érzi, tudja is, hogy amit csinál, az a testének és energiájának maximális kihasználása. Sőt még annál is több. „Üveghangon járatom a testem” – hogy egy barátomat idézzem. Hatvan valahány évesen, 10–12 óra testi munka. Még ha „sport” is.

A „nem ellenállás” a legkönnyebb dolog. Látszólag. Hagyni és engedni. A teste pihenésre, a lelke nyugalomra vágyik. Évek óta jelzi is ezt szorgalmasan a „gazdájának”. Akinek vagy van füle rá és meghallja ezeket, vagy nem. Vagy, meghallja, de figyelmen kívül hagyja. Ez. a kettősség nem egy kellemes állapot, de jó jel, mert azt az utat mutatja már, amerre menni fogunk. Ez ilyenkor a lélek és a személyiség „meccse”.

Ahogy befejeztem a parkolást érkezett a telefon. Barátom hangja nagyon szeretetteljes rezgés, mindig öröm vele beszélni. Elmondta, hogy milyen betegséget diagnosztizáltak nála aznap. Hirtelen átfutott rajtam a kép és az érzés, arról, és ahogy egy hete találkoztunk. Szemében a lélek fénye, teste elhasználva, kifacsarva. Többször végigsimítottam a hátát egy gyakorlat során, amikor a helyes állást hangoltuk össze. Izmai feszesek voltak, szinte merevek, páncélként fedték a vállait, hátát. Össze is húzták. Még soha nem tapasztaltam ezt nála. Szerintem ő sem. Szemeiben a teste szinte kiabált: segítség! Akármekkora képzavarnak is tűnik ez, olyan hangosan, hogy ő is hallotta. Most pedig a telefonnál, az újabb diagnózis. A test jelzése, kiabálása egyre hangosabb. Benne a remény, hátha végre meghallja. Nem tudom, a „nem ellenállás – e” de belőlem hangosabban és határozottabban jött ki az, ami. Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, de egyben felszabadított visszajelzése és rezgésváltozásának érzékelése. A tisztánlátás rezgését éreztem. Talán ezért is hívott, ki tudja. Jelenléte a létezésében és ébersége valódi önmagára tisztán érzékelhető volt, felerősödött. Ebben az energiatérben újból sorra vettük az elméjében lévő és élő gondolatmintákat, amelyek fogvatartottak a helyzetében. Évek óta. Éreztem ahogy átlátja. Megérti. Megnyugtató volt, és szeretetteljes pillanat.

Este telefonált újra, abba maradtunk, valami apróság miatt visszahív. De nem apróság miatt hívott. Vagy ha tetszik, igenis nagy dolog miatt.

Képzeld – mondta – délután felhívtam a négy intézményből hármat, ahova dolgozom, ahova szolgáltatást nyújtok, és lemondtam őket. Ami érdekes volt, ők megértéssel és szeretettel fogadták, én pedig megnyugodtam. Megnyugodtam.

Igen, ha a belső lényünk, ha tetszik a lélek mellett választunk, döntünk, az abban a másodpercben megnyugvást hoz. Mély, semmihez sem hasonlítható nyugalmat. Ez a legjobb iránytűnk. Jelez. Minden esetben, ha figyelünk rá. Még akkor is, ha évekig húzzuk – halasztjuk ezt a döntést. Akár mennyi év húzódik a „probléma” mögött, abban a másodpercben, ahogy döntést végre meghoztad, a nyugalom megjelenik.

A megfelelő energiatér létrehozása a döntésekhez nagyon sokat segít. Tapasztalatom szerint, a Tai Chi és Chi Kung gyakorlatai erre kiválóan alkalmasak és jelentősen képesek lerövidíteni a folyamatot.

Egy kis személyes megközelítés: Milyen „Belső Utat” kínál neked ez a program? Miben más, mint a hasonló programok?

Mostanában úgy alakult, hogy közelebbről megfigyelhettem egy – egy barátom életét. Olyan barátaimról van szó, akik évtizedek óta a fejlődés és az önismeret útját járják. Elkötelezettek és mélyek tanulmányaikban, emellett oktatnak, tanítanak, tudásukat megosztják másokkal.

Ennek ellenére úgy láttam, hogy komoly személyes kihívásokkal küzdenek – és most nem az aktuálisan, az állandó változásokból előbukkanó kihívásokra gondolok – méghozzá olyan kihívásokkal, amelyek hosszú évek óta velük vannak. Persze, a mindannyiunk életébe komoly kihívásokat jelentő területekről van szó. Egyikük, értelmes okos, tehetséges – évek óta képtelen megoldani anyagi helyzetét. Ragyogó tehetségű, sokoldalú, elkötelezett, ha tetszik tiszta spirituális irányok követője, és…, és évek óta a cipője mellet jár. Másik barátom, komoly megvalósításokon túl, értékes oktatómunkában segít másokat, közösségeket, szervezeteket emelni, és…, és évek óta képtelen megoldani, örömmel megélni a párkapcsolatát.

Ahogy megismertem barátaim személyes kihívásait, azzal párhuzamosan ráismertem saját személyes kihívásaimra is. Megismertem milyen megoldásokat alkalmaznak, és azzal párhuzamosan ráismertem saját megoldásaimra is. Semmiben sem különböztek. Az az, valami lényegesben mégis. Hogy miben, arra később visszatérek.

“Jeleket sugárzunk, mint egy rádióadó. Olyan jeleket, olyan rezgést, amilyen minőséget az érzelmeink az adott pillanatban képviselnek.”

Ha el tudjuk fogadni kiindulásnak azt, hogy megnyilvánult lényünknek a legfontosabb alkotórészei: fizikai testünk, energiáink, érzelmeink és gondolataink, és ha el tudjuk fogadni azt is, hogy ezek egymással kölcsönös összefüggésben és egymásra hatásban működnek, akkor innen kiindulva könnyebb meghatározni mire is gondolok. Tudjuk, hogy a gondolataink hatására érzések keletkeznek bennünk, ha tetszik a fizikai testünkben, és az érzéseink hatására egyfajta rezgést bocsájtunk ki. Jeleket sugárzunk, mint egy rádióadó. Olyan jeleket, olyan rezgést, amilyen minőséget az érzelmeink az adott pillanatban képviselnek.

Mi magunk és az univerzum, vagy ha tetszik, a mikrokozmosz és makrokozmosz hasonló alapelveken működik, hasonló törvényszerűségek alapján. Végtelen változásban és átalakulásban. Így az általunk kisugárzott energiára az univerzum „válaszol.” Ez maga a teremtési folyamatunk, ha leegyszerűsítve hangzik is. Ez egyfajta hozzájárulásunk a változáshoz. Hatás és visszahatás. Amikor kezünkbe szeretnénk venni életünk irányítását – rendszerint erre valamilyen nyomos okunk, általában nagyon nyomós okunk van – akkor tudatosodásunk során kiterjesztjük a figyelmünket megnyilvánult lényünk működésére. Törekszünk arra, hogy megértsük a folyamatokat, törvényszerűségeket. Elkezdjük megfigyelni és ellenőrzésünk alá vonni gondolati működésünket. Felfedezzük a gondolatok és érzelmek közötti összefüggéseket, és lassan – általában lassan – ráébredünk a belőlünk áramló energiák, rezgések jelentőségére is.

Emlékszem, egy bostoni szemináriumon – amit egy idős Pa Kua mester tartott, többnyire a terem sarkában, meditációs pózban szundikálva, miközben egy tanítványa lelkesen oktatott bennünket. Az egyik beszélgetés során, amikor technikákról, légzésről, különböző gyakorlatokról volt szó, hogy melyik hatásos, melyik még hatásosabb, egyszerre csak kinyitotta a szemét, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. Mosolyogva legyintett a kezével és azt mondta: – „Mindegy mit csinálsz. Az a lényeg, hogy az energiád finomodjon, a rezgésed emelkedjen, a többi megtörténik magától.”

Ez a Tao útja. És ez, ha tetszik, a korszerű személyiségfejlesztés egyik útja is.

Változtasd meg a rezgésed.

„Ha uralod a rezgésedet, akkor uralod azt, ami hozzád érkezik.”

Azt mondhatjuk, ha meghalljuk az igazságot – és ha nem is értjük – az mélyen együtt rezeg velünk, a lényegünkkel, és tudjuk, hogy az, az. Így voltam én is. Nem tudtam, hogyan is érti az öreg mester, amit mondott, aki olyan békésen szunyókálva vezeti a szemináriumot, mint egy csecsemő. Az öreg mester, aki izgatottságunkon és vágyunkon a „titkos – technikák után,” csak megértően mosolygott.

Igen, az egyik Taoista elképzelés ezt nagyon tisztán képviseli. Nincs szükséged a sok különleges elméletre, gyakorlatra, titkos technikákra, átadásokra, ha tetszik hablattyra és bullshitre, semmire, csak emeld a rezgésedet, és eléred a legmagasabbat.

Amikor nekilátunk gondolataink ellenőrzésének nagyon hamar kiderül, hogy erőfeszítéseinket finoman fogalmazva is vegyes eredmények követik. Rájövünk milyen nehéz fenntartani figyelmünket, éberségünket. Milyen nehéz eligazodni gondolat és gondolat között. Mennyire nehéz különbséget tenni saját és mások gondolatai között. Még nehezebb a dolgunk a „jó” és „rossz” megkülönböztetésével. Melyik gondolat szolgál engem és melyik nem?

Milyen nehéz felfedezni, felszínre hozni megrögzött hitrendszereinket jelentő gondolatainkat, amelyek oly természetességgel és automatikusan jönnek és vezetik az életünket. Rájövünk, hogy az érzelmek és az érzések még sikamlósabb pálya. Nem könnyű megválaszolni, honnan jön a félelmem, a sértettségem, honnan van bennem évek óta neheztelés? Na és akkor hogyan uraljam a belőlem kiáramló energiát? Hogyan teremtsem azt, amit szeretnék, hogyan teremtsem az életem…..? Vajon mire gondolt az öreg – csecsemő mosolyú Pa Kua mester?

Barátaimról írtam, akik megengedték, hogy mélyebben bepillanthassak az életükbe.

Amit láttam, ragyogó elmék, fontos és lényeges gondolatformák, utazásuk, életük, keresés és mozgás, nagy ideák és eszmények nyomában.

Amikor beszélgettünk párkapcsolatról, pénzügyekről, kiváló éleslátással, remek tanácsokkal, iránymutatásokkal szolgálnak. De mégis….látom, és közelről még jobban, mégsem úgy működnek a dolgaik, mint ahogy beszélünk róluk. A megfelelő gondolatokhoz nem mindig kapcsolódnak a „megfelelő” érzések, így több maradt az ellenállás, a negatív érzelem, a negatív rezgés, és ennek kisugárzása. Hiába egy jó mondat, egy szép gondolat, az Univerzum a rezgésünkre válaszol.

Igen, felismertem számtalan hasonló kihívással találkoztam én is az életemben, számtalan hasonló gondolatformával, módszerrel kezeltem én is…..de egyvalamiben mégis nagyon különbözünk.

Megmagyarázhatatlanul indult, – ma már tudom, hogy választottam és hoztam – ahogy 19 – 20 éves korom körül egyszerre csak elkezdtem a Tai Chit keresni. A Chi Kungot. Nem a külsőségei érdekeltek, hanem volt valami nagyom mély vonzás bennem: a tudat és az energia viszonya érdekelt. Megjegyzem, ma is meglepve tapasztalom, hogy ugyan olyan lelkesen és izgatottan keresem és fedezem fel az összefüggéseket, mint évekkel ezelőtt. Sőt!

Néhány évtizedes keresés, utazások, tanulmányok, mesterek, és a sok energiával való gyakorlás, és a gyakorlásból származó tapasztalat. Ez a különbség. Erre a különbségre gondoltam. Ami – leegyszerűsítve – nem más, mint az energiával való munka.

Valahogy, mindig kezeltem a rezgéseimet. Akkor is, ha nem is tudtam róla. Kezdetben főleg tudattalanul – valamilyen éppen tanult technika, vagy gyakorlat járulékos eredményeként, később tudatosan, már ennek alapján választva a módszerek, lehetőségek és mesterek között, majd felismertem, hogy ez az energia „vezetni.” is képes.

A helyzeteim, a felmerülő kihívások kísértetiesen azonosak voltak az én életemben is. Évtizedek óta tanítok, és úgy tapasztalom, mások életében is. Néhány nagy területtel „dolgozunk” életünk során: párkapcsolat, pénzügyek, önmegvalósítás, család. Néhány kihívást mélyebben és részleteiben megismerve számtalan azonosságot találtam. Néha – talán már viccesen is – pontosan ugyan olyan konfliktusok, elhangzó mondatok, szituációk.

Mégis a kezdetben öntudatlanul, később tudatosan uralt rezgési állapotom, azt kell mondjam, meghozta újra és újra a megoldásokat. Pedig jócskán próbára tettem az Univerzumot. Szinte számomra is csodaként megélt megoldások jöttek, még a legszélsőségesebb helyzetekben is, így vagy úgy, de helyreállt az egyensúly. Azt hiszem, tudnék mesélni. Így ma, tejes bizonyossággal mondhatom: ha uraljuk a rezgésünket, uraljuk az életünket is.

Összehangolódnak az energiák, ráérzel az egyensúlyodra, kinyílsz „felfelé.”

Bizonyos szempontból ez olyan metafizikainak hangzik, de nem az. Gyakorlat, tapasztalat. A gyakorlat, a tao gyakorlatai – mindazok, amelyek az energiákkal foglakoznak. Így érdektelen, hogy állsz a gondolataiddal, az érzelmeiddel, milyen kihívások vannak az életedben. Azt szoktam mondani: Lépj be a testeden keresztül. Hatvan perc jelenlét egy gyakorlat során visszahelyez a „van” – ba, a létezésbe, a lényedbe. Összehangolódnak az energiák, ráérzel az egyensúlyodra, kinyílsz „felfelé.” Aztán hazamész, vagy dolgozni, a párodhoz, vagy a családodhoz, és szétesik újra. De lépésről lépésre megerősödik ez az állapotod. Megváltozik a rezgésed, megváltoznak a körülményeid. „Boldog vagyok csak úgy.” – mint ahogy egy tanítványom mondta.

Ebben a helyzetben – „boldog vagyok csak úgy” – megváltozik a világ körülötted. Kezdenek helyére kerülni a dolgok. Megoldások bukkannak fel. Új emberek és új lehetőségek áradnak feléd. Könnyedebb leszel. Átalakul az életed.

Miközben az energiákkal dolgozunk, felfedezed és megtapasztalod – és itt a tapasztaláson van a hangsúly – lényünk működésének alapelveit: a „nem ellenállás” művészetét, a „nem cselekvő cselekvés” művészetét, a „minden energia” művészetét, az „ellazulás” művészetét, a „megengedés” művészetét, a „könnyedség” művészetét. Csupa korszerű alapelv. És mindenkinél működik. Mindenkinél. Nálad is.

Nem hosszú mentális folyamatok, megértés és agyalás vezet el ide, nem kemény munka és szenvedés, nem összeszorított izmok és küszködés. Nem. Ez maga az áramlás útja. Ez a folyamat örömteli és könnyed. A jó érzések vezetnek.

Erre az Út – ra hívlak. Legyél energiád mestere. Legyél a saját mestered. Legyél teremtésed mestere. Ez a Belső Út.

A célzottan használt energiagyakorlatok saját tapasztalatokhoz vezetnek, megteremtik benned és „rajtad túl” az összhangot. Felfedezed az összhangban rejlő erőt. Megtalálod egyensúlyodat. Megnyilvánult részeink elemei egymással kölcsönhatásban működnek, így az energiával végzett munka elősegíti a mentális nyugalom megteremtését, érzelmeink az öröm és jóérzés irányába hangolódnak. Egyszerre csak a ”problémák” kezdenek maguktól megoldódni.

Programok

REZGÉSEMELÉS, ÁTBILLENÉS, ÁRAMLÁS ÚTJA

REZGÉSEMELÉS

Ezt a szemináriumot azért hoztuk létre, hogy urald a rezgésed. Alkalmat ad arra, hogy elmélyítsd a tapasztalataidat, a megértésedet, azzal kapcsolatban, mi is az az energia, amiről annyit beszélünk, hogy felismerd a lehetőségeidet és eszközeidet, a gondolatok – érzelmek – rezgés viszonylatában és használd azokat úgy, hogy olyan életet teremts, amit mindig is szerettél volna. A program során gyakorlatokkal és elmélettel hasonló arányban foglakozunk.

ÁTBILLENÉS

Szeminárium: a negatív energiák pozitívra változtatása, intenzív és személyes formában teszik lehetővé, hogy átlépj az előtted álló akadályon, más szemlélettel és hozzáállással vezesd tovább az életedet. Azok számára ajánlott, akik nehéz döntés előtt állnak, akik beleragadtak egy helyzetbe, akik elakadásban vannak, akik nehezen találják a kiutat. Ebben a programban több gyakorlat segít a saját tapasztalatok eléréséhez, az alapelvek megértéséhez és alkalmazásához.

ÁRAMLÁS ÚTJA

Videó – program: otthonról nyújt bepillantás számodra, hogy egyszerű alapelvek elsajátításával, hatékony gyakorlatok elvégzésével kerülj a jó érzés és öröm útjára. Megértést, eszközöket és tapasztalatokat kínál ahhoz, hogy áramlóvá váljon az életed.

A szemerkélő eső halk és ütemes kopogása a tetőn. A pavilon tetejéről kövér, fényes cseppek hullanak tompa nesszel a fűbe. A távolból, a völgyből, mint messzi harangok, folyamatos kolompszó hallatszik. Kellemes hajnali hűvös, a friss szél néha megsimítja arcomat, kezemet. Ki és be. Falevelek zörgése és az esőhang, kolompszó keveredik a légzésemben. Kint és bent.

Szinte milliméterről milliméterre gördülnek a lépéseink a tai chi mozdulatai közben. Egyszerre mozduló, áttetsző testek úsznak a hajnali energiákban. Nagyon Most van. Nagyon jelen van. Beszippant. Sodor, magával ragad, áramlik. Flow. Átjár az öröm. Lényed és létezésed most egy. Tiszta tudatosság vagy. Nem is lehet más. Ez Tai Chi, szeretkezés az Univerzummal. Orgazmikus élmény. Egyszerűen zseniális kompozíció a Yang Családi Forma. Yang Chengfu a Tai Chi Mozartja, vagy Shakespeareje. Hihetetlen remekművet hozott létre. Rendkívül mély, szeretettel vezet és tanít. Sokat ad. Sokat is kér tőlünk. Mint egy színésztől, aki a Hamlet szerepére készül. Vagy mint egy karmestertől, aki a Varázsfuvola előadására. Így „adjuk elő” mi is, a nagy művet.

A Taoizmusban azt mondjuk, két nagy energia vonzásában élünk. Egyik a szexuális energia a másik az isteni energia vonzása. Az egységélményt, az összhangot megtapasztaljuk szerelmeskedéseinkben, az Istennel, az Univerzummal való együttlétet látható és nem látható részünk egységében, összhangjában. Extázis és kollektív élmény.
Ahogy az is, ahogy a tai chi csoport, lágyan, hintázva együtt mozdul, áramlik. Ahogy az energiák összeadódnak, megsokszorozódnak. Közös tapasztalás, közös élmény. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte.

Nagyon egyformán mozgunk. Nem az utánzás miatt. Az energia és az univerzális alapelvek miatt. Nem tudod másképpen csinálni. Mindegy milyen biciklire ülsz, az egyensúly, a boldog gördülés élménye ugyan az. És mindenkire hat. Mindenkire, kivétel nélkül. Szavakba foglalni, leírni, mindezt visszaadni nem nagyon lehet, de megkísérelni érdemes.

Tudnunk kell róla, hogy van, hogy rendelkezésünkre áll, hogy elérhető az egység és az egyensúly művészete. Nem filozófia, nem mentális, tapasztalati. Élmény és létezés.

Tai Chi, út a megvilágosodáshoz, mondta mindig egyik mesterem. Bármit is jelentsen a megvilágosodás, de igen.
Nagyrabecsülöm Yang Chengfu alkotását, a Yang család hozzájárulását – ahogy nyilvánossá és elérhetővé tették a tai chit – ahhoz, hogy a világ jobb, élhetőbb és örömtelibb legyen. 150 éve szinte semmit nem tudtunk ennek a művészetnek a létezéséről, ma pedig már 100 milliók gyakorolják.

Apró kis részletek sokaságáról van szó, amíg minden a helyére kerül a testhasználatunkba, és egyszerre csak a sok kis részlet egy új nagy egészet ad ki, hatalmas minőségi változással jár. Mint egy nagyzenekar összhangja és összhangzása a megszólalásában.

Ég és Föld között, ég és föld bennünk. A Tai Chi a leghatékonyabb átalakító eszköz ahhoz, hogy felfedezzük a létezésünk energiáját, igazi lényegünkkel összhangba kerüljünk, hogy megértsük az örök változást, az egység és egyensúly természetét. A Tai Chi ennek az átalakulásnak az alkímiája.

Közvetlenül az energiához nyúl a fizikain keresztül. Finomabb energiáinkat, érzelmeinket és gondolatainkat is érintve ráhangolódunk leheletfinom lényegünkre. Felismerjük eszközeinket és lehetőségeinket ahogy teremtőkké válunk. Teremtőkké, akik formálják az energiát, és az energia által a folyamatosan áradó és hömpölygő életet.

Három Kincs Völgy, 2022 Augusztus 20, reggel 8. Egy hét tábor után.

Reni, több mint egy éve végezte el a tai chi oktató képzést, és megfogadva a tanácsot – egyben a mesterek javaslatát is – miszerint taichit, csak úgy lehet megtanulni, ha tanítod, iskolát nyitott. Rendszeresen találkozunk, egyrészt mert Reni nagyon alapos tanuló, és ennek a művészetnek minden ága, részlete érdekli, örömmel tanulmányozza hétvégi szemináriumokon, táborokban, workshopokon, másrészt a stúdiója gyakran ad otthont – szó szerint – egy – egy foglakozásunknak.

Egyik alkalommal – talán egy aktuális oktatóképzésbe kapcsolódott be – a szokásos elmélet és beszélgetések során több témát is érintettünk. Akkor – egy felismerése kapcsán – ajándékozott meg egy történettel.

A csoportjába már több mint három hónapja járt egy 80 év feletti hölgy. Lassan haladtak, a jó érzések mentén, egy rövidebb formagyakorlaton dolgozva. Reni megfigyelte, hogy a hölgy nagyon nehezen halad, képtelen lépést tartani a csoport többi tagjával, kicsit ügyetlenebb, egyensúlyával is problémák vannak. Úgy érzete, segítene a hölgynek, ha egy idő után azt tanácsolná neki, jöjjön át egy másik csoportba, inkább egy chi kung képzésben vegyen részt, talán az könnyebb lenne neki. Figyelte a hölgy mozgását, foglakozásról foglakozásra, és készült rá, hogy ezt elmondja neki.

Egyik alkalommal a hölgy örömtől sugárzó arccal, mosolyogva érkezett az edzésre. Ahogy meglátta Renátát, nem tudta magába tartani:

– Képzeld Reni, éjszaka felébredtem. Felébredtem arra, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, csak úgy. Évek óta nem történt velem ilyen. Boldog vagyok, csak úgy, ok nélkül.

Ez a legtöbb, amit elérhetünk. Tanítás közben tanuljuk meg azt, hogy ne ítéljük meg a folyamatokat, nem tudhatjuk kinél, és kiben mi megy végig. Honnan és milyen helyzetből érkezik. Egyszerűen haladjuk a taichi alapelvek mentén és az eredmény mindig ugyanaz. Jól érzed magad, örömöt élsz át. Ennek a jóérzésnek és az örömérzésnek kapcsán visszafiatalodik a test. Visszatér az életvágy, megjelenik a kreativitás. Felismered az örömöt egyre több dologban. Úgy energiák jelennek meg benned, másképpen látod az életed és ennek következtében átalakul, úgy ahogy szeretnéd.

Nem az a lényeg, hogy csinálod, csak az, hogy csináld.

Évtizedek óta tanulmányozom ezt a különleges, szinte kismerhetetlen – megfoghatatlan művészetet – de ami biztos, hogy minden esetben, minden helyzetben és mindenki számára elhozza azt az élményt, azt a tapasztalatot, amit a hölgy számára is elhozott.

Boldognak lenni, csak úgy.

A tai chi egyszerűen jó. Tai chit gyakorolni, egyszerűen jó. És ez nem a véletlen műve.

Mennél jobb, annál inkább nem az.

Sok mindent írhatunk a tai chiról, hogy mi ez, vagy ha pontosítani akarom, a tai chi chuanról, ami harcművészetként vált ismerté. A kínai kultúra része, sport, mozgásmeditáció, chi kung, betegség megelőző és élet meghosszabbító gyakorlat, művészet, sport… és még sorolhatnám.

De amiben igazán ott van a toppon – hogy így fejezzem ki magam – az az önfejlesztéshez kapcsolódik, azon belül is, túllépve a mentális megértésen, megtapasztaltatja gyakorlójával az összhangot. Az egység élményét, a tökéletes egyensúlyt. Erről az oldaláról – be kell vallanom – csak elragadtatással tudok beszélni. Megjegyzem mások is, akik elmélyültek benne.

Mi is ez az összhang? Mivel is kerülünk összhangba? Na és mi köze van ennek az önfejlesztéshez?

A tai chinak, hasonlóan más „sportokhoz” vannak különböző szintjei, oktatási anyagai és mélységei.

Had hozzak egy példát.

Focizni lehet a grundon, a lakótelepi betonpályán, az NB III – ban, az első osztályban, vagy a Reál Madridban. Ez mind foci. Azonos szabályok, azonos cél. Ami nagyon érdekes benne, hogy azért csinálják, vagy fogalmazhatok úgy, csináljuk, mert jó. Nem kell hozzá Sergio Ramosnak lenni. A játék öröme újra és újra a pályára hív.

A tai chit is lehet különböző szinteken csinálni.

Ha az alapelvek közül mondjuk, a lassú mozgás és az ellazult állapot megvalósul, máris megtapasztalhatunk valamit a rendszerből. Aztán indulhatunk mélyebbre, figyelni kezdünk a légzésünkre. Felfedezzük a légzés és nyugalmi szintünk kapcsolatát.

Részletekbe menően dolgozunk a fizikai testünkön és az egyensúlyon. Elkezdünk a súlypontinkkal és a tengelyünkkel, vagy a derekunk és a csípőnk viszonyával fogalakozni. Megértjük az elengedés és a nem ellenállás működésért. Ahogy egyre mélyebb rétegekbe jutunk, és a tapasztalataink is finomodnak, mélyülnek, kiterjednek, így tudatosságunk is kiterjed a tanulási folyamat során, stabillá válik.

Kell a gyakorláshoz egy fajta paradox szemlélet. Egyfelől, amennyire figyelmünk, képességeink, energiánk, személyiségünk lehetővé teszi, menjünk mélyebbre, másfelől, amikor gyakoroljuk, szánjunk időt arra, hogy csak élvezzük. Érezzük jól magunkat benne. Mindegy, hogy kezdők vagyunk, vagy haladók, amatőrök vagy profik. A jó érzés ott van a felépítményben.

Persze, igen, mondhatjuk erre, az ego törekszik arra, hogy a legjobb legyen. Itt kell nagyon résen lennünk. Úgy kell a legjobbra törekednünk, hogy nem akarunk a legjobbra törekedni. Mert az akarás során a lényeget vesztjük el. Az örömöt. Az élvezetet.

Engedjük, hogy abban a néhány percben – és itt legtöbbször a tai chi legismertebb eleméről, a formagyakorlatokról beszélek – egyszerre legyünk összeszedettek és elengedettek. A rossz is jó. Ne stresszeljünk a tökéletes végrehajtásra törekedve. Nincs ilyen. Nincs két egyforma formagyakorlat – végrehajtásunk. Soha. Mert mindig a mostban vagyunk és mert minden a változás állapotában van.

Nincs két azonos pillanat.

A tai chi arra irányul, hogy megtapasztald magad és egy rajtad kívülálló összhangját. És az összhang a legfontosabb. Az az összhang, amelyet folyamatosan vissza kell állítani. Nem úgy van, hogy egyszer összhangba kerültem, és onnantól az mindig úgy marad. Persze, gyakorlással fejlődik a képességünk, hogy ezt egyre könnyebben és rövidebb idő alatt visszaállítjuk, de ez „napi meló.” Naponta összhangba kell kerülnünk, azzal ami túl mutat rajtunk, de mi vagyunk, a mi igazi lényegünkkel. Ehhez az energiával való munkát, és ennek megtapasztalását hívja segítségül a rendszer. És ezt kivallóan teszi. Mert bármilyen szinten is kezdünk bele, a tapasztalatok rögtön jönnek és vezetnek bennünket.

Ha hagyjuk.

Amikor összhangba kerülünk ezzel a magasabb énünkkel – vagy nevezzük bárminek is – az maga a lélek öröme. Ez önfejlesztésünk lényege. Semmire sem vágyunk jobban, mint hogy ez bekövetkezzen.

Minél többször, minél gyakrabban, és ha lehet, szinte állandósítsuk ezt az élményt. A tai chi mindennapossá teszi, elérhetővé tesz ezt. Nem kell hozzá tökéletesnek lennünk, legyünk csak önmagunk. Engedjük magunkba áramlani igazi lényegünket és mozogjunk vele.

Így a tai chi a lélek tánca a testben.

A tai chi egyszerűen jó. Tai chit gyakorolni, egyszerűen jó. És ez nem a véletlen műve. Mennél jobb, annál inkább nem az.

Számtalan alkalommal előfordul, hogy óriási kíváncsisággal és érdeklődéssel érkeznek kezdők, már az első foglalkozásra is. Valamiért a tai chi izgatja, foglalkoztatja őket. Vagy belelátnak valamit, vagy megszólította őket, vagy egy váratlan élethelyzetük hozta úgy, hogy egyszer csak ott állnak a sorok között és próbálják másolni, utánozni a mozdulatokat.

Ezt az utánzást nagyon éber figyelem kíséri, és nagyon éber mentális tevékenység. A megértésre való törekvés akarásából fakadó éber figyelem.

A foglalkozások bevezető szakasza egyfajta ráhangolódás a tai chi – ra, fogalmazhatunk úgy is, hogy ez előkészítése a mozgásos meditációnak. Ellazítja a testet, lenyugtatja az elmét, kinyit bennünket, a fizikai testünkről átviszi a fókuszt az energiákra, összehangol. Ezen a bevezető, vagy bemelegítő szakaszon túljutva közelebb kerülünk egységünkhöz, közelebb járunk a meditációhoz.

Ilyenkor a mentális és érzelmi tevékenységünk nem válik külön a testünktől és energiánktól. Megérezzük alkotóelemeink együttműködését, összhangját. Ebben az összhangban könnyebben éljük meg, tapasztaljuk meg a tai chi állapotot. Most.

Mozogj megszakítás nélkül, folyamatosan – tartja az egyik alapelv.

Mégis gyakran megtörik ez a folyamatosság, megakad a mozdulat, kiesünk a ritmusból, elvesztjük lazaságunkat. Az elme nyugtalan megértésre törekvése az, ami szinte mindig kiszakít ebből az „egység” állapotból. Az összhangból vissza a fejbe. Az érzésből tapasztalásból vissza a kategorizálásig, racionális megértésig. Ez mind helyénvaló törekvés, ha a mentális folyamatok nem kerülnek túlsúlyba. A helyes arányokat megtartani és megtalálni azonban nem könnyű.

Mozog a testünk, kapcsolódunk az energiáinkhoz, a belső érzéseinkre hagyatkozunk, ilyenkor a mentális folyamatok is illeszkednek a létrejövő egységbe.

Mint amikor egy nagyzenekar, vagy esetünkben, egy vonósnégyes kiváló és remek összhangban ad elő egy zeneművet. Ott születik meg előttünk. Öröm és jóérzés jár át bennünket.

Ha több napos programon vagyunk, jól megfigyelhető, hogy ebből az aktív éberségből, az egyensúlyunkból folyton kizökkentő „tudni akarom” – ból hogy megyünk át a nyugodtabb működés, az egység felé. Ebben sok minden van. Az elengedése és feladása annak, hogy ezt nekem meg kell értenem és tudnom kell. Megengedése annak, hogy a testünk tegye a dolgát összhangban az energiáinkkal. Elfogadása annak, hogy érezhetjük jól magunkat – a gyakorlástokban is – anélkül, hogy mindent pontosan tudnánk, kontrollálnánk.

Néhány elmének ez nagy feladat. Egész életében arra kondicionáltak, hogy aktívan vegyen részt a folyamatban, értse meg, működtesse, irányítsa egy logika mentén. Persze, az összehangolt működés a tai chiban, a maga módján, ravasz dolog. Eljuttat a meg nem értésig. Egyszerűen képtelenség az elmén keresztül belépni. Jó néhány kísérlet után erre magunktól is rájövünk. És amikor feladjuk ezt az igényünket váratlan dolog történik. Megnyugszunk. Több energiánk lesz. Mosolygunk, és egyszerűen jól érezzük magunkat. Elfogadjuk, hogy a mozdulataink nem pontosak, sőt nem a is legjobbak.

Megadjuk magunkat valami nagyobb áramlásnak, és a legnagyobb meglepetésünkre ez megajándékoz bennünket a könnyűség és felszabadultság érzésével. Nincs is másra szükségünk.

Az energiákkal, vagy ha tetszik az önmagunkkal való munka, napi feladat. Minden nap dolgoznunk kell rajta. Sok féle módszer, eszköz áll a rendelkezésünkre. Az önmagunkra szánt idő, egy jó könyv, séta a parkban, céltalan bámészkodás, egy jó kávé, vagy baráti beszélgetés, a konditerem, vagy a futás, és persze az egyik legszeretetteljesebb módszer, a tai chi.

A napokban egyik kezdő gyakorló örömmel számolt be arról, hogyan érzi meg az energia megjelenését az alhasi központban, hogyan mozdul meg ez az energia, és milyen fantasztikus jó érzéssel jár. Értelmiségi, vezető, ha tetszik „mentálisan polarizált” személyiségről van szó, éber figyelemmel, elkötelezettséggel, ami kitartó gyakorlással párosul.

Ahogy belementünk a megtapasztalás részleteibe, kiderült, hogy ez az élmény telefonbeszélgetés közben született meg. Ebben az esetben ez elmének elég konkrét elfoglaltsága adódott. Szerencsére. Mert az így lekötött mentális figyelem teret engedett a tapasztalás megszületésének.

Nagyon gyakori a „hoppá” élmény, akár tai chi, akár meditáció során. Létrejön egy mélyen megélt tapasztalás, egy új minőség jelenik meg bennünk, és abban a pillanatban az elme ez megpróbálja megfogni, felcímkézni: hoppá, ez az! Most meg vagy! És abban a pillanatban ki is estünk az élményből. Elvesztettük.

Gyakoroljunk elengedettebben. Ahogy a mentális feszültségből, az akarásból engedünk veszíteni, a másik oldalon megnyerjük az egységet, a tapasztalás lehetőségét, az elmélyülést, az átalakulást.

Ami paradoxonnak tűnhet, ezután mentális képességeink javulnak, elménk is jobban fog működni.