Ezt az utánzást nagyon éber figyelem kíséri, és nagyon éber mentális tevékenység. A megértésre való törekvés akarásából fakadó éber figyelem.
A foglalkozások bevezető szakasza egyfajta ráhangolódás a tai chi – ra, fogalmazhatunk úgy is, hogy ez előkészítése a mozgásos meditációnak. Ellazítja a testet, lenyugtatja az elmét, kinyit bennünket, a fizikai testünkről átviszi a fókuszt az energiákra, összehangol. Ezen a bevezető, vagy bemelegítő szakaszon túljutva közelebb kerülünk egységünkhöz, közelebb járunk a meditációhoz.
Ilyenkor a mentális és érzelmi tevékenységünk nem válik külön a testünktől és energiánktól. Megérezzük alkotóelemeink együttműködését, összhangját. Ebben az összhangban könnyebben éljük meg, tapasztaljuk meg a tai chi állapotot. Most.
Mozogj megszakítás nélkül, folyamatosan – tartja az egyik alapelv.
Mozog a testünk, kapcsolódunk az energiáinkhoz, a belső érzéseinkre hagyatkozunk, ilyenkor a mentális folyamatok is illeszkednek a létrejövő egységbe.
Mint amikor egy nagyzenekar, vagy esetünkben, egy vonósnégyes kiváló és remek összhangban ad elő egy zeneművet. Ott születik meg előttünk. Öröm és jóérzés jár át bennünket.
Néhány elmének ez nagy feladat. Egész életében arra kondicionáltak, hogy aktívan vegyen részt a folyamatban, értse meg, működtesse, irányítsa egy logika mentén. Persze, az összehangolt működés a tai chiban, a maga módján, ravasz dolog. Eljuttat a meg nem értésig. Egyszerűen képtelenség az elmén keresztül belépni. Jó néhány kísérlet után erre magunktól is rájövünk. És amikor feladjuk ezt az igényünket váratlan dolog történik. Megnyugszunk. Több energiánk lesz. Mosolygunk, és egyszerűen jól érezzük magunkat. Elfogadjuk, hogy a mozdulataink nem pontosak, sőt nem a is legjobbak.
Megadjuk magunkat valami nagyobb áramlásnak, és a legnagyobb meglepetésünkre ez megajándékoz bennünket a könnyűség és felszabadultság érzésével. Nincs is másra szükségünk.
A napokban egyik kezdő gyakorló örömmel számolt be arról, hogyan érzi meg az energia megjelenését az alhasi központban, hogyan mozdul meg ez az energia, és milyen fantasztikus jó érzéssel jár. Értelmiségi, vezető, ha tetszik „mentálisan polarizált” személyiségről van szó, éber figyelemmel, elkötelezettséggel, ami kitartó gyakorlással párosul.
Ahogy belementünk a megtapasztalás részleteibe, kiderült, hogy ez az élmény telefonbeszélgetés közben született meg. Ebben az esetben ez elmének elég konkrét elfoglaltsága adódott. Szerencsére. Mert az így lekötött mentális figyelem teret engedett a tapasztalás megszületésének.
Nagyon gyakori a „hoppá” élmény, akár tai chi, akár meditáció során. Létrejön egy mélyen megélt tapasztalás, egy új minőség jelenik meg bennünk, és abban a pillanatban az elme ez megpróbálja megfogni, felcímkézni: hoppá, ez az! Most meg vagy! És abban a pillanatban ki is estünk az élményből. Elvesztettük.
Ami paradoxonnak tűnhet, ezután mentális képességeink javulnak, elménk is jobban fog működni.
