“Akkor vagyunk egészségesek, ha az energia áramlása erős és egyenletes. Ha az energiarendszerünk egyensúlyát veszti, mindig megkísérli önmaga visszaállítását. Az időjárás változásai is így jönnek létre. Az ember esetében az egyensúly megbomlása betegséghez vezet.”

Beszélgetés Vadas Mihállyal

Mit takar a tai chi kifejezés?

Az egyik fordításban azt jelenti: legvégső mennyei ököl. Ez azonban nem magyaráz meg semmit önmagában. Ha meg szeretnénk érteni ennek a tevékenységnek a lényegét, értelmét, messzebbről kell elindulnunk. A tai chi egy kínai mozgásművészet, pontosabban egy kínai harcművészeti ág. Abban különbözik a többi harcművészettől, hogy a tudat elsődleges szerepét hangsúlyozza, ezután az energiáét, és csak utána a fizikai megjelenését egy-egy mozdulatnak, vagy az erőnek. Abból indul ki, hogy a fizikai erő és gyorsaság fejlesztése csak egy bizonyos határig lehetséges, míg a tudat fejlesztése határtalan.

A kínai gondolkodásban több ezer éve jelen van a yin és yang szimbóluma. A tai chi rendszerének ez az egyik alapfilozófiája. Eszerint létezik egy megnyilvánult és egy meg nem nyilvánult világ. Utóbbi valójában egy tudatállapot, melyben minden jelen van.

A tai chi során az ember megpróbál a megnyilvánult világon túllépni, elindulva a másik tartomány felé. Végcélja pedig a megvilágosodás. Olyan harcművészetet hoztak létre, melynek gyakorlója olyan személyiségváltozásokon mehet át, amelyek elvezethetik őt ehhez a végcélhoz.

A tai chi tehát egy szélsőséges harcművészeti ág?

Nem szélsőségesnek, hanem teljesen természetesnek nevezném. Az élet mindig a könnyebb ellenállás felé halad, és a tai chi is. Itt nincs olyan, hogy erő erővel találkozik. A tai chi gyakorlása során kívülről egy laza mozdulatsor látható, ezek által a belső energia fejlesztése, keringtetése történik.

A kínaiak már több ezer évvel ezelőtt úgynevezett energiatérképeket készítettek az emberi testről. Eszerint az erőnk, energiánk – ez a chi – testünkben meghatározott rendszerben működik, hasonlóan a vérkeringéshez. Ez az alapja ma is az akupunktúrás gyógyításnak. Akkor vagyunk egészségesek, ha az energia áramlása erős és egyenletes. Ha az energiarendszerünk egyensúlyát veszti, mindig megkísérli önmaga visszaállítását. Az időjárás változásai is így jönnek létre. Az ember esetében az egyensúly megbomlása betegséghez vezet.

A tai chi mozdulatai követik az energia áramlását, és ezt használják fel a harci alkalmazásokban is. Védés, hárítás és támadás. Összehúzódás és kiterjedés. Az energia kiáramoltatását és begyűjtését szolgálja minden egyes mozdulat. A mesterek azt mondják, hogy a tai chi mozgásban végzett meditáció. Ha figyelmünk a mozgáson, a légzésen, a belső összhang megteremtésén van, elménk kitisztul, nyugalmi szintünk mélyül, és a gyakorlás valóban meditatív állapotban zajlik.

A légzésnek tehát a tai chiben is van szerepe?

A légzésnek, mivel összeköti a külsőt és belsőt, sok szempontból fontos szerepe van. A kezdők eleinte legkönnyebben a fizikai testükkel tanulnak, vagyis a mozdulatokat sajátítják el. Majd következik a légzés és a figyelem összehangolása; képesnek kell lenni a legkisebb erőfeszítéssel a legtöbb energiát biztosítani a test számára, meg kell tanulni ugyanakkor érezni a légzéssel párhuzamosan az energia áramlását. A légzés segíthet az energia összegyűjtésében. Erre az alhas a legalkalmasabb. Más szavakkal, a légzés megadja saját ritmusunkat, feltölt energiával, és segít létrehozni a gyakorlathoz szükséges tudatállapotot. Célunk a természetes légzés „visszatanulása”. Ha ez megtörtént, többé már nem kell figyelnünk rá.

Mindez kissé misztikusan hangzik. Ön szerint képes egyáltalán egy európai kultúrán nevelkedett ember ezt a szemléletet megérteni, és magáévá tenni?

Szerintem ez a 21. század elején már nem kérdés. Mindennapi életünk részévé vált például olasz étteremben enni, japán autóval járni, amerikai komputeren dolgozni, vagyis gondolkodási szisztémáink egymás közelébe kerültek. Így ennek a mozgásformának sincs semmi olyan eleme, melyet bárki meg ne tudna valósítani. Rendkívüli népszerűségének a világban, és elterjedésének oka mindazonáltal a Tai Chi „yin” oldala, mely a lassú, balettszerű mozgást jelenti. Ez, a teljes rendszernek csak az egyik eleme, alapos elsajátítása időigényes, viszont nagyon sok jótékony hatása van.

Betegségmegelőző, karbantartja az ízületeket, kondicionálja az energiákat. A gyakorlók kilencvenöt százaléka ezek miatt műveli.

Mi lesz náluk a mélyebb értelemmel?

Nagyon fontos momentum a tai chi – ban a tapasztalat. A tai chi nem egy intellektuális úton megérthető valami. Persze gondolkozhatunk, beszélhetünk róla, és elolvashatunk ötven könyvet, megvalósítani azonban csak tapasztalat útján lehet. A tapasztalat mindig egyéni, és az önmagunkra irányuló figyelemből származik. A gyakorlás során folyamatosan más és más tapasztalatokhoz jutunk, és ezek visznek minket előre útunkon. Másrészről ezek a fejlődésünk visszajelzései. Az ember így fokozatosan igazi lényege felé közelít.

A gyakorlás tehát, az egészségen túl, az élet egyéb területein is hasznosnak bizonyulhat?

A fizikai test, az energia és az érzelmi és mentális test összhangba kerülése a személyiség összeszedettségéhez, harmóniájához segít hozzá bennünket. Ez az életünk minden területére hatással van. . Ha kicsit visszatérünk a harcművészeteknél említett könnyebb ellenállás gondolatához, vegyük példának a konfliktushelyzeteket. Lehet egy problémával folyamatosan ütközni, de meg lehet tanulni – a tai chi módszeréhez hasonlóan – a legkönnyebb ellenállás irányába is haladni. Ez az „áramlás” útja.

Ez nagyon izgalmasan hangzik. Hogyan épül fel egy kezdő kurzus?

Egy foglalkozás általában másfél-két óra. Bemelegítő gyakorlatokkal kezdünk, melyek előkészítik a testet arra, hogy az energiáinkkal tudjunk dolgozni, kilazítják az ízületeket, és nyújtják az izmokat. A második fázisban könnyű, laza gyakorlatsorok következnek, ezek elsősorban az energiával történő munkát jelentik. Ezek a sorozatok a gyakorlókat abban segítik, hogy képesek legyenek megtapasztalni saját energiáikat, megérezzék annak mozgását.

A legtöbb embernek egyáltalán nincs energiatapasztalata – nagyon érdekes látni az arcokon, amikor egyszer csak megérzik a saját, vagy a másik testében keringő energiát. Ezek után következnek összehangoló gyakorlatok, majd az alaplépések és mozdulatok, melyekből végül összeáll a formagyakorlat. Ezeknek általában két variációja van. A tradicionális, hosszú gyakorlatok, melyek a harcművészetből jönnek. Ezek húsz-negyven perc időtartamúak, a gyakorló saját ritmusától függően, amit figyelme és légzése határoz meg. Ahhoz, hogy a betegek és az idősebbek is el tudják végezni, és élvezhessék jótékony hatásait – lerövidítették ezeket a hosszú gyakorlatsorokat egyszerűbb, mozdulatsorokra. Ezek az alap formagyakorlatok a legismertebbek világszerte. Elsajátításához, a gyakorló tehetségétől függően három–hat hónap szükséges.

Ehhez mindennap kell gyakorolni?

A taoista gyakorlatoknak, így a tai chi – nak is egy titka van. A gyakorlás. Mindegy, hogy otthon, a parkban, munkahelyen, vagy az edzőteremben. Csak gyakorolj.

“Egyszer egy asszony, a kisfiával utazott négytonnás kisteherautóban. Az útkereszteződésben baleset történt. A teherautó felborult, s a kisfiú a jármű alá szorult. Az anya mérhetetlen kétségbeesésében nem nyugodott: emberfeletti energiával leemelte a gyermekről a teherautót, s így megmentette az életét…“

Baló Júlia interjúja Vadas Mihállyal

Vadas Mihály úgy emlékszik: ilyen és ehhez hasonló történetek ejtették gondolkodóba. Izgatta, hogyan kezelhetjük a „láthatatlan összetevőket”, a tudat és az energia kapcsolatát. Miként léphetők át ezek a fizikai határok?

„Úgy éreztem, a keletről érkező mozgásrendszerek, harcművészetek elvezetnek majd a ’megoldáshoz’. Kezdtem a jógával. Próbáltam a karatét. Később, amikor már nyíltak a kung-fu klubok, folytattam a tradicionális kínai harcművészetekkel. De valahogy még mindig nem azt kaptam, amit kerestem. Az egyre világosabbá vált számomra, hogy nem az erő – vonal, hanem sokkal inkább a mélyebb összefüggések érdekelnek. Tanulmányaim, könyv -, és filmélményeim hatására szűkült a kör: taijiquan!”

Húsz éve taiji-quan

Több, mint húsz éve foglalkozik a taiji-quannal. Akkor kezdte, amikor Magyarországon még senki sem foglalkozott ezzel a harcművészettel. Kitartó munka, keresés során megtalálta a legkiválóbb kínai mestereit szerte a világban. Komoly szorgalommal, tanulással, állandó gyakorlással nemzetközi versenyeken elért Európa-, és világbajnoki sikerekkel éli a taiji művészetét. Amikor egyszer Duan Shi-Fu éppen tanította őt ; – segített neki egy versenyre felkészülni, javította a mozdulatait a mi óránkon -, hallottam, amint ezt mondta a fiatal nagymester: „A taiji technikáját Mihály ismeri legjobban Magyarországon.”

Képezi magát

A magyarok közül ő tanít a legpontosabban, a legfelkészültebben. Tisztán és érthetően adja át az átadhatót. És képezi magát a taijiban mind a mai napig! Tiszteletre méltó hozzáállás. Ő hívta meg a kínai nagymestert a tanfolyamára, hogy vezető tanárként tanítson minket. Duan Shi –Fu óráin diákként vesz részt, az új gyakorlatoknál jegyzeteket is készít minduntalan. A Shi – Fu „Mihaly”-nak szólítja, és még többször, a tanítványok előtt „Misi master”- nek. És mivel nemcsak a gyakorlati-, de az elméleti ismeretei is igen megalapozottak, valamint beépítettek, ezúttal próbálok ahhoz a bizonyos jó mondatához gyűjteni még párat.

Én kérdezgetem, Vadas Mihály válaszol.

Mi a taiji?

A taiji: tudat és energia

A harcművészeteknek egyik nagy csoportja a tudattal és az energiával foglalkozik. Így a taiji is. Ráadásul – személyiségfejlesztő módszerként – összefoglalója különböző technikáknak: résztöredékeit megtaláljuk a modern pszichológiában, a metafizikai alapelvekben, a marketingtréningek anyagában, a kinezológiában. A taiji gyakorlása lehetőséget ad a változásra. Sőt, a módszer sajátosságából adódóan változásunk iránya is megmutatkozik.

A taiji eredeti célja pedig a „megvilágosodás”. Ennek megfelelően alapelvei mintegy iránytűként szolgálnak. Teljesen mindegy, hogy milyen szinten halad valaki ezen az úton, az irány adott. Mint, ahogy az általános iskolai-, a középiskolai-, és az egyetemi képzés végeredménye az egyetemi diploma. Ez a tanulási folyamat már az első általánostól kezdődik: mindez a taiji tanulásában ugyanígy érvényesül.

A taiji gondolkodásmód, életforma, vagy mozgáskultúra? Esetleg mindezek ötvözete?

A taiji megfoghatatlan

A taiji az maga az élet, és így az élet minden megnyilvánulását magába foglalja. Éppen ezért, állandóan változik. A taiji megfoghatatlan, tehát nem az, amit látsz a tornateremben és nem az, amit most tanulunk, mert az jövőre megint más lesz és két évvel ezelőtt megint más volt. Folyamatos az evolúciója, és sehol nem lehet tetten érni, tehát nincsenek benne egzakt pontok. Persze vannak alapelvek, amelyek alapján a világ is működik és ezek az alapelvek meg is fogalmazódtak ebben a rendszerben, de a formai megjelenése az más és más. Konkrétan: létezik a wu-stílus, chen-stílus, meg még számtalan stílus és minden stílusnak más – más változata. Ez azt jelenti, hogy amit látsz belőle, az mindenhol más és más, de a tartalma és a lényege az mindenhol ugyanaz.

Mi ez a lényeg?

A taiji: tapasztalat

Ez a lényeg az élet működésére vonatkozik. És teljesen mindegy, hogy ezt a „működést” mi képezi le: a „Ji-King”, azaz a „Változások könyve” vagy a taiji. Teljesen mindegy az is, hogy ki, milyen valláshoz vonzódik, nincs köze a lényeghez, hiszen az univerzum működése, a bolygók keringése mindettől független.

A taiji lényege továbbá az is, hogy csak saját magadban tapasztalhatsz meg mindent. És a taiji révén valóban tapasztalatokhoz jutsz. Tehát nem az történik, hogy elolvasol egy könyvet és elkezdesz rajta agyalni: amit itt leírtak az most így van, vagy nincs így? És tovább töröd a fejedet. Sőt, még elolvasol hozzá nyolc másik könyvet. Ha úgy tetszik, a könyveket nyugodtan kidobhatod és megtapasztalod, hogy mi történik a testeddel. Az életed tökéletesen alkalmas erre a tapasztalásra. És csakis az életed.

A fejlődéshez a figyelem a fontos

A buddhizmusban úgy tartják: a fejlődésedhez első sorban a figyelem fontos. Ha képes vagy a különböző élethelyzetekben a tapasztalásaidat megfigyelni, az már önmagában elég ahhoz, hogy – szinte automatikusan – megéld a számodra fontos fejlődési folyamatokat. A fejlődés a figyelem minősége.

Húsz év taiji – tapasztalata hogyan hatott az életedre?

A taij: az egyensúly művészete

A taiji – többek közt – az egyensúly művészete: mindenben az egyensúly felé mozdul az ember. Ha összehasonlítom a korábbi érzelmi és indulati állapotaimat a mostanival, azt veszem észre, hogy sokkal gyorsabban csitulnak el a kitörések. Másrészt pedig – korábbihoz képest – nem élek meg erős szélsőségeket. Ha rendkívüli érzelmi állapotba, vagy konfliktusba kerülök, akkor természetesen továbbra is megnyilvánulnak az indulataim, pontosabban: az energiák, ám utána szinte magától visszaáll a nyugalmi állapotom. Hosszas gondolkodás, spekuláció nélkül. Egyre rövidebb idő alatt.

Miután a taiji gyakorlásában már komolyabb tapasztalatra tettem szert, ezek az indulati „kitörések” kevésbé vesznek igénybe. Tehát hogyha egy mérleg mutatóját képzeljük el, akkor azt mondhatom, hogy régen jobban kilengett, most már sokkal inkább középre kerül.

A figyelem mélysége

Ez a „rendszer” például a művész számára is használható, annak, aki éppenséggel érzelmeit, indulatait, önmagát használja nyersanyagként?

Ha valaki tudatos alkotó, – ha valaki tudatosan él – a figyelem, annak mélysége és érzékszervi megtapasztalása még inkább fontos. Ez minden alkotóra vonatkozik.

A fürdőzést a tengerparton, , a sétát az erdőben, a szerelmedet, az életedet milyen szinten, milyen mélységig tudod fölfogni: nagyon fontos képesség. Ha a rádiónk csak a Kossuth adót tudja középhullámon fogni, az lényegesen behatároltabb, mint hogyha ultrarövid hullámra is képes, és sokkal több állomás vételére, lényegesen jobb minőségben.

A taiji: az inspirációk befogadása

Vannak olyan jellegű élmények, hatások, amiket az ismert érzékszerveinken keresztül „veszünk föl”: a szemünkben, a fülünkön, a tapintásukon, ízlelésünkön keresztül.

Ám léteznek rendkívüli, – vagy, ha úgy tetszik: nagyon is természetes – állapotban megnyilvánuló információk is. A művész, az alkotó kerülhet olyan ihletett állapotba, hogy a mindennapi, a hétköznapi életen kívül álló dolgok érintik meg. Amikor a skála mutatója szinte alig mozdul, szinte nincs kilengés – abban a pillanatban válunk alkalmassá ezeknek a mélyebb összefüggéseknek, ezeknek az inspirációknak a befogadására és megértésére.

A taiji: személyiségfejlesztő módszer

A taiji „személyiségfejlesztő módszere” mit jelent?

A taijit személyiségfejlesztő módszerként gyakorló ember megtapasztalja a saját nyugalmi, egyensúlyi állapotát. Így jobban kapcsolatba kerül önmagával, képes érzékelni azt a kiegyensúlyozott vagy boldog állapotot, amire – valamilyen formában – az életében is törekszik. Lehet, hogy úgy akarja elérni ezt az egyensúlyi állapotot és boldogságot, hogy vesz nagyobb autót, vagy éppen gazdag férjet talál, esetleg különleges a munkahelye, vagy három gyereket nevel…

Az energiamozgás

Ha megtapasztalja azt az állapotot, ami felé törekszik, és arra is rádöbben , hogy az miként működik az életében, akkor a külvilágnak és a saját „belső” életének nagyobb összhangja teremtődik meg. Az embereknek nincs kapcsolata önmagukkal, és ez a személyiség fejlesztő módszer lehetőséget ad e kapcsolat megtapasztalására, arra, hogy ez igenis, létezik.

Sajnos, az embereknek sem a saját energiájukkal sem a külvilágéval nincs tudatos kapcsolatuk. Pedig ezek az energiák is törvényszerűségek alapján működnek, mint ahogy villanykapcsoló irányításával a villamos áramot vezetik vezetékekben, és eljut az izzóig vagy a televízióig. A mi testünkben az energiamozgás ugyanígy történik, és a villamos áraméhoz hasonlóan nagyon sok minden befolyásolja.

A taiji: energia – szabályozó

A gondolatok szintén energiák! Amint megértjük, hogy miként hatnak például a gondolataink, hogyan tudjuk működtetni az elménket – egy szinttel előrébb léphetünk. Olyan eszközhöz jutunk, amivel tudatosabban kezelhetjük és kontrollálhatjuk élethelyzeteinket, életfolyamatainkat és önmagunkat is. Ugye ismerős: ha valakivel rossz hírt közlünk, akkor elgyengül, leül, vizet iszik. Ez a jelenség is energetikai szinten nyilvánul meg…

A két évtizedes taiji – gyakorlat hogyan teszi kiegyensúlyozottabbá az életed?

A taiji: harmónia

A természet egyik törvénye az egyensúlyra való törekvés. Én ugyanúgy a természet része vagyok csakúgy, mint a testem és a sejtjeim. Minél inkább hagyom, hogy helyreálljon ez az egyensúly, annál hamarabb történik meg.

Az emberek többsége nem hagyja, hogy a természet magától helyreállítsa ezt az egyensúlyt. Az előbbi példánál maradva: valakivel közölnek egy rossz hírt: mondjuk a szerette életét veszti egy balesetben. Ha ezt gondolatilag ő folyamatosan fölidézi, hozzáköti az összes, egójára vonatkozó dolgot, hogy mit vesztett el, milyen támaszt, kit birtokolt: újból és újból kibillenti magát abból az egyensúlyból, amit a természet pedig helyreállítana.

Az én esetemben talán azt tudom mondani, hogy ezt a természetes egyensúlyt hagyom megteremtődni, tehát igyekszem nem zavarni.

Hogyan?

Például nem zavarod a buta gondolataiddal.

Mégis, hogy tudunk úrrá lenni „a buta gondolatainkon”?

Hogyan engedjük el negatív gondolatainkat?

Nem gondoljuk végig ugyanazt huszonnyolcszor, nem járatjuk az agyunkat olyan dolgokon, amire azt mondjuk „a számunkra nem kedvező folyamatot erősítjük”.

Ha beteg vagy, gondolhatsz a betegségedre, hogy úgy gyógyulj meg. Vagy pedig gondolhatsz az egészséges állapotodra is, hogy úgy gyógyulj meg. Az fog igazából működni, amikor az egészséges állapotodra gondolsz, hiszen a betegség csak kibillenés az egyensúlyból. Ha folyamatosan a betegség körül jár a figyelmünk és a gondolatunk, akkor azt tápláljuk energiával és az súlyosbodhat még a legjobb szándék ellenére is.

Hagyd a jó érzéseket feltörni

Képzeld el, hogy a te elméd az egy televíziókészülék. Ugye te megválasztod, hogy milyen étteremben eszel és milyen ételeket rendelsz és épp így , az esetek többségében azt is megválasztod, hogy milyen filmeket nézel végig. Talán nem nézed végig a horrorfilmeket és mondjuk jobban tetszenek a művészfilmek, vagy aminek gondolati tartalma van. Normális esetben az emberek általában nem a texasi láncfűrészest nézik nagy tételben. Szembe ülsz a képernyővel és ott különböző képek peregnek: meg tudod ítélni, hogy melyik van veled jobban összhangban. Láthatsz szerelmes filmet, ami trópusi szigeten zajlik, vagy éppen választhatsz háborús filmet, ahol százezrével ölik egymást. Döntesz: melyiket nézed meg. Amikor a képernyővel ülsz szemben, akkor ez egyértelmű. Mikor ugyanez benned zajlik, akkor nem egyértelmű, ott képes vagy állandóan csak horrorfilmeket pörgetni magadban ahelyett, hogy mondjuk hagynád a jó érzéseket is föltörni.

Hogyan ne aggódjunk?

Ha valakit nagyon szeretünk – édes, kicsi gyereket például -, akkor már elképzeljük, hogy milyen rémes dolgoknak van kitéve az életben és máris aggódunk érte…

Hát ez a butaság.

Mégis.

Miért kell azon aggódni, amikor süt a nap és tavasz van és tök jó idő van, miért kell azon aggódni, hogy holnap rossz idő lesz. Tudod élvezni akkor ezt a mostani napsütést, ha már most azon aggódsz, hogy milyen idő lesz holnap? Ott van ez az édes, kicsi gyerek, akinek élvezni kellene a társaságát, a nevetését és akkor közben bolond gondolatok foglalkoztatnak. Ez megakadályozza az élmény átélését. Tehát nem tudsz figyelni arra, ami történik valójában, hanem arra figyelsz, ami benned zajlik.

Amikor vele vagyok, nem foglalkozom ilyesmivel! Vidáman játszunk.

De nem, mert hogyha te most kedden találkozol az édes, kicsi gyerekkel és szerdán gondolod a bolondságot és csütörtökön megint találkozol a kicsivel, akkor már túl vagy azon a fázison, amikor a bolondságot gondoltad. Tehát amikor csütörtökön ott vagy, ott van veled a butaság is, amit szerdán gondoltál, legfeljebb elfojtod, csak akkor éppen nem veszed elő, amikor éppen együtt homokoztok. De már ott van a bolondság – aminek semmi értelme.

Holnap újból feljön a nap

Taiji – szakértőként hogy dolgozod fel a fájdalmat, az aggódást, a félelmet? Vagy talán mindezek az érzelmek már ismeretlenek számodra?

Ma már valóban nemigen érintenek, nem ráznak meg alapjaimban. Régebben, talán, nagyon finom nyomokban… Ha valaki bizonyos fokig ráhangolódik az élet működésére, együtt áramlik vele, akkor feltétlen bizalommal lesz e működés iránt. Zöldellnek a fák, csiripelnek a madarak, lemegy a nap este és holnap újból feljön. Tehát vagy bizalommal vagy a működés iránt vagy megette a fene az egészet.

Hiába gondoljuk végig ezerszer a magunk szerény képességeivel, meg az elménkben, a gondolatainkban, behatárolva a mi kis világunkat, annak semmi értelme nincs.

Mik a mi kérdéseink?

Az ökológiai egyensúly felbomlása, a globális problémák sem aggasztanak?

Nem, miért aggasztanának?

Esetleg valamiféle – talán még megakadályozható – katasztrófa felé megy az emberiség.

Itt ülünk és most az aggasszon bennünket az, hogy mi történik Irakban?

Nem éppen Irakban, bár az is jó szorongási lehetőség, hanem hogy a…

Világos, de igazából azt kell látnod, hogy mik a mi kérdéseink, amikre nekünk kell válaszolni. Neked nem arra kell válaszolni, hogy mi van a föld ökológiai állapotával, neked erre kifejezetten nem kell válaszolni. Neked arra kell figyelned, hogy a környezetedben ne szemetelj, ne bocsáss ki lehetőleg káros anyagot, ne folyasd feleslegesen a vizet, inkább azokat a termékeket vásárold meg, amik ebből a szempontból a pozitív folyamatot erősítik és kevésbé a negatívot. Ennyi, tehát ez a te dolgod, de ennél nem több.

A tudatos figyelem eligazít

Mentálisan foglalkozni valamivel, végigagyalni olyanokat, amihez szinte semmi közöd, annak nincs gyakorlati jelentősége. Tehát hogyha neked valamit meg kell tenni, akkor tedd meg. Ha nem kell megtenni, akkor meg ne tedd meg. De az, hogy végiggondolsz ezerféle butaságot, annak semmi értelme nincs.

A tudatos figyelem rögtön eligazít, hogy mi a te dolgod az életben.

Semmi kétely felhője nem vonul el a szemed előtt, hogy esetleg rosszul kódolsz, helytelenül döntesz?

Dehogynem, én simán döntök rosszul, el is vállalom. Viszont nem töprengek rajta, hanem döntök rosszul és akkor megtapasztalom tudatosan a rosszat, ha valóban helytelenül döntöttem és utána, legközelebb lehet, hogy nem fogok rosszul dönteni. Végtére is nincs arra jogosítványunk, hogy csak jól dönthetünk.

Nem érdemes aggódni

Soha nem kaptad magadat azon, hogy ballagsz az utcán és aggódsz?

Vannak mindig olyan jellegű feladatok az ember életében, amik – fogalmazhatunk úgy is: – problémák. Ezeken a „problémákon” lehet aggódni. Ám, ha a dolgok működését tekintjük, amit megtapasztaltunk, akkor nem érdemes aggódni, el lehet engedni a problémát: legtöbbször maguktól is helyreállnak a dolgok. Vagy, ha nem – utólag értjük meg, mi, miért történt.

Együtt az áramlattal

A taoista fogalomra gondolok itt: ez a „cselekvés nélküli cselekvés”. Tehát úgy kell részt venni a folyamatokban, hogy együtt haladj az áramlattal és nem annak ellenére, arra ráerőszakolva nyomod bele a magad elméjét és az egoját, amit erről a folyamatról gondolsz. Ha együtt vagy az áramlattal, azt onnan tudod, hogy kellően érzékeny vagy és figyelmes a környezetedre és ebben tudatosan veszel részt. Mennél inkább együtt haladsz a folyóval, annál könnyebben, gyorsabban és erőfeszítés nélkül tudsz úszni és nagy távolságot megtenni.

Holnap kisüt a nap

Ha ellenkező irányba úszol, ha kapálózol, ha kapaszkodsz a parton, akkor nem tudsz megtenni nagy távolságokat és lerohadsz a fáradságtól egy perc múlva. Az életedre ugyanez jellemző, az, hogy mennyire vagy benne az áramlatban.

Ha benne vagy az áramlatban és együtt haladsz azzal, azt erősen érzed, ha meg nem, akkor jönnek a fölösleges aggódások. Ha tehát mész az áramlattal és közben találkozol megoldásra váró problémákkal, azokat a folyamat részeiként kezeled és így elfogadod. Nem kell azon aggódnod. Ma megázol és holnap meg kisüt a nap, most miért aggódjak: legközelebb talán megint megázom.

Valami keletkezik és aztán elmúlik

Számtalan dolog, nem belátható a számunkra, hiszen – természeténél fogva – az élet kreatívabb, dinamikusabb és hatalmasabb felfogóképességünknél. Jobb, ha ezekben a történésekben kellően szerényen veszünk részt.

Sok mindent „befolyásolhatunk” úgy, hogy együttműködünk és szinkronban vagyunk vele, de létezik még több, amit el kell fogadnunk.

Valami keletkezik és aztán el is múlik.

Keletkezik – elmúlik

A munkahelyi szorongások hogyan kezelhetők?

Pont olyan munkahelyed van, amilyet éppen most megérdemelsz, amire szükséged van. Ez a külső és a belső erők egyensúlya. Két dolog fontos. Látod, milyen környezetben dolgozol és kellően érzékeny-, megfigyelő vagy erre a környezetre. Ez esetben megfelelő tudatossággal veszel részt mindenben, ami körülötted zajlik. A másik: miként viszonyulsz ahhoz, hogy valami keletkezik és elmúlik. Ez vonatkozik a kapcsolatunkra, a munkánkra, meg ezer másra. Ha valahova belépünk, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy onnan ki is fogunk lépni. Amikor megszületünk, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy egyszer meg is fogunk halni.

A hullám másik irányba terel

Ezek folyamatok. Ahhoz, hogy meg tudd tölteni a ruhásszekrényedet új ruhákkal, ki kell dobni a régit. Azt szokták mondani, hogy az egyik ember azért nem keres kétszázezer forintot, mert most nyolcvanezer forintot keres. Benne vagyunk egy szituációban. Munkahelyen. Ha úgy hozza a helyzet, hogy nekünk onnan el kell mennünk, akkor talán sokkal jobb, ha tényleg elmegyünk – ha ez természetes folyamat. És aztán majd lehet, hogy ez a hullám másik irányba fog egyszer terelni és akkor sem kell szembemenni vele…

Nagyon sok embert ismerek, aki görcsösen kapaszkodik az íróasztalába. Ha már kifúrták volna tíz évvel ezelőtt, most boldog ember lenne és szabadon lélegezne és élné az életét…

Vidámság, öröm

Az embernek valahogy rá kell a „saját folyójára, a saját ritmusára hangolódni”. Akkor kerülünk bajba, hogyha nem erre hangolódunk rá, hanem az elménkkel szeretnénk irányítani a történéseket.

Folyamatosan azon gondolkodunk, hogy mitől kell félni, a félelmeink között vergődve próbálunk ezekre a képzetekre választ adni és általában ezek a válaszok rosszak, mert semmi közük az élethez. Hiszen az élet alaptermészete a vidámság és az öröm.

Semmi biztos nincs

Tehát ezeket a félelmeket el kell engednünk, és az életre-, arra kell reagálnunk, amire választ kell adni. Márpedig csakis a jelenre, a jelenedre kell választ adni. Ha folyamatosan a saját gondolataid által teremtett fenyegetettségben élsz, összezagyválod a múltat és a jövőt, az teljesen megbolondít, tönkretesz, megpusztulsz és ezt sajnos nem ismerik fel, akik így élnek.

Az egész élet bizonytalan, semmi biztos nincs. Aki arra építi az életét, hogy szeretne benne biztos pontot keresni, akkor elszúrja az életét. Nincs biztos pont: se a partnered, se az anyagi helyzeted, se a munkád, semmi. Nincs biztos pont! Aki ezt nem érti meg, az elhibázta.

A csan-buddhizmus tetszik

Ebből a szempontból nekem a csan – buddhizmus tetszik, és a taijinak a tanítási módszere: valamit rosszul csinálsz, akkor rád húzok egy bottal, ennyi. Ez a közvetlen tapasztalat az életből. Most itt magyarázzam neked, hogyan csináld, meg mit csinálj? Ha egyszer rád húznak, akkor rögtön tudod, mit kell tenned. Átvitt értelemben ez az élet példája is. Ha valaki valamit nagyon rosszul tesz és az élet vagy a sors oda vág neki egy retteneteset, rögtön meg fogja érteni. De amíg csak beszélgetsz vele, nincs tapasztalata, nincs közvetlen tapasztalata róla.

A taiji: az univerzum

A taiji kifinomult mozgásrendszere mit jelképez?

A taiji mozgásrendszere az univerzum mozgását képezi le: a benne lévő körmozgásokat. Például a bolygókét, ahogyan a naprendszerben keringenek. Az összes mozdulatunk az univerzum törvényszerűségein alapul. A közép, a „dan tien” akár a nap, és körülötte forognak a bolygók, ahogy a formagyakorlatban a karunk, a lábunk…

A taiji természetes mozgás, és ez nagyon kevés ember sajátja. Talán azért, mert a mi viselkedésünk mozgásunk, neveltetésünk az mind az „elme – szerkezetben” gyártott rendszerhez igazodik. Így a visszatalálás „természetes önmagunkhoz”, természetes működésünkhöz, az sajnos a legtöbb esetben oktatási folyamatot feltételez, mint például a taijinak a megtanulása.

A taiji megtanulása

A taiji elsajátítása pedig a megfelelő iskolát, a megfelelő tanárt feltételezi

Hogy ki, hova keveredik – az érdeklődőtől függ elsősorban. Különböző szintű taiji iskolák és taiji oktatók működnek Magyarországon. Ha valaki elindul a folyamatban a megismerés útján, akkor a tapasztalatai eligazítják őt.

De ugye nem mindegy, hogy egy fogunkat húzzák ki tévedésből, vagy tizenkettőt, mire megtaláljuk a megfelelő fogorvost.

Igen, ez a mi érzékenységünktől függ. Ha valaki kellően érzékeny, akkor annak elég bemenni a rendelőbe és látja a falakból, a székekből, az ott ülő vendégekből, hogy innét el kell húzni. Aki kevésbé érzékeny, az még bemegy a rendelőbe is, de még nem kell beülni a székbe, hogy lássa: az orvosnak foltos a köpenye – innen jobb, ha elmenekül. Aki még kevésbé érzékeny, annak be kell ülni a székbe is. Aki még ennél is kevésbé érzékeny, annak ki kell húzni a fogát is. Valahogy így működik.

Teljesen megélni

Taiji szakemberként mi az életviteli útmutatásod? Te hogyan élsz?

Az életet meg kell élni minden vonatkozásában és mennél teljesebben megtapasztalni.

Ha „áramolsz” az életedben, akkor azok az események, az emberek, a dolgok, amik ott – akár a munkahelyeden – vannak, részei az életednek. Csak úgy lehetsz teljes az egészben, hogyha ezekben a fázisokban is teljes vagy. Ha történetesen olyan a szakasz az életemben, hogy ott éppen tévéjátékot kell rendeznem, vagy éppen gyerekszülésnél vagyok jelen, netán elvesztettem valakimet, esetleg anyagi veszteség ér, vagy pedig kirúgnak, ezt mind – mind megpróbálom teljesen megélni.

A taiji az, ami jó

Mindegy, tehát, hogy mit hoz az élet: azt megpróbálom a magam teljességében megélni. Lehet úgy is megélni, hogy állandóan hárítok, meg menekülök ezek elől az élmények elől akár pozitív, akár negatív. Vannak, akik azért nem mennek bele egy párkapcsolatba, mert féltik a következményektől magukat, mert kiadják magukat, szeretnek valakit nagyon, és utána óriásit csalódnak.

Tetszik az indián mondás: „úgy kell élned, hogy minden nap jó legyen a halálra”, mert akkor élsz jól, akkor élsz tudatosan. Nem hagytál ki semmit, nem hagytál elvégezetlenül dolgokat…

Egyszer megkérdeztem a mesteremet: „Mi a taiji?” Így válaszolt: „A taiji az, ami jó. Maga az öröm. És ennek megtapasztalása mindig eligazít.”