Liang Dehua egynapos szemináriuma után, ahol a Négy Tapadó Lándzsatechnikát, a Négy Nem Tapadó Lándzsatechnikát gyakoroltuk, kiegészítve Gong Li gyakorlatokkal, amit bottal végzünk, számtalan kérdés érkezett hozzám. Arra gondoltam, egyszerűbb és átláthatóbb is egy bejegyzésben tárgyalni a témát, talán világosabb lesz így, mit és miért csinálunk.

Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy igazán százszázalékos interpretációja nem igen van a Yang család lándzsa és bot használatának, sőt néha komoly ellentmondásokkal is találkozhatunk egyes mesterek és átadási vonalak értelmezésében, ezért most itt hozzáteszem, amit ebben a kis összefoglalóban olvastok az eddigi tapasztalataim és megértésem alapján nagyjából közelít a valósághoz. Aztán vagy így van, vagy nem. Mindenesetre olvassátok nyitottan.

Azokra a lándzsa gyakorlatokra, amelyekkel találkoztunk a szemináriumon, úgy tekintünk, hogy azok az eredeti Yang családi átadási vonal részét képezték. A pusztakezes formák mellett a Yang Tai Chi lényegi képzési részét jelentették a fegyveres gyakorlatok. Yang Luchan és Yang Banhou is nagyon híres volt a lándzsa használatának képességéről.

Kezdetben a Yang Család Lándzsaformája két sorozatból állt, ezek neve: Tizenhárom Nagy Lándzsa és a Huszonnégy Virág Lándzsa, amelyeket Yongnianban (Yang Luchan szülővárosa) gyakoroltak. Ez a két lándzsaforma eredeti Yang családi forma a kezdetekből.

A későbbiek során, bár módosult a használatuk, de ugyanúgy lényegi képzési módszere maradt a Yang Családi Tai Chinak. Egyrészt megmaradt a lándzsahasználat, a lándzsa forma és a lándszatechnikák sorozata, másrészt ebből fejlődött ki a hosszú rúd használata, amellyel a gyakorlás – Gong Li, erő gyakorlatok – a Nei Jin (belső erő) fejlesztését szolgálta.

Yang Chengfu többször is hangsúlyozta a lándzsa gyakorlatok fontosságát, mégpedig úgy, hogy a napi gyakorlásunk része kell, hogy legyen. Ez nem csak a Nei Jin fejlesztésében játszik nagy szerepet, hanem a Tai Chi alapelvek megvalósításában is, mint a Ragadás, Tapadás, Összekapcsolódás, Követés.

Nézzük mit is tanultunk:

A Négy Tapadó Lándzsa Sorozat (Si Zhan Qiang)

A négy támadó mozdulat:

A négy védekező mozdulat:

A Négy Nem Tapadó Lándzsa Sorozat

Támadó mozdulatok:

(Költői nevek átfordítása szabadon, előre is elnézést kérek.)

A négy védekező mozdulat:

A mozdulatok amelyeket párban gyakoroltunk, egyben részei: A Lándzsa 13 Testtartás 49 Mozdulat formának is.

Talán így már jobban képbe kerültünk mit is gyakoroltunk.

Ugyanilyen fontos kérdés az, hogy mivel gyakoroljunk?

Ma már a gyakorláshoz főleg botot használunk. Állítólag Yang Banhou egy felelőtlen lándzsahasználata után, amikor sérülést okozott, eltávolították a lándzsafejet a botokról. A lándzsatechnikák gyakorlása így ma már botokkal történik, amelyeknek a javasolt hossza 220 – 250 cm. A hosszabb használata javasolt. Ugyanezekkel a botokkal gyakoroljuk a Gong Li sorozatokat is, így fontos, hogy a botok rugalmasak legyenek és kónikusak, azaz egyik végük vastagabb a másik vékonyabb, a bot így kúp alakú.

A Gong Li tréningek esetében főleg Hosszú rudat használunk. Ez vastagabb és jóval nehezebb a lándzsaként használt botnál, ugyanakkor ezt a botot, a rövidebbet is használhatjuk Gong Li tréningre. A hosszú rúd esetében 330 – 400 cm – ről beszélünk. Ez a hosszúság és a súly nem teszi lehetővé, hogy a tapadó lándzsát gyakoroljuk vele, de fontos részét képezi a Nei Jin gyakorlatoknak. Megjegyzés: legyünk körültekintőek a vásárlása esetén.

Gyakorlásnál vegyük figyelembe, hogy a Lándzsa jobbkezes, így csak egy oldalra gyakoroljuk. Ebben az esetben – bár bot van a kezünkben – kerüljük el, hogy botként fogjuk és botként használjuk. Néha érdemes a bot végét festéssel, vagy egy felragasztott csíkkal ellátni, jelzésként, hogy ott van a lándzsa feje.

Gong Li tréning esetében mindkét oldalra gyakorlunk, így jobb láb, illetve bal láb elől alapállásban is. Yang Chengfu javaslata naponta 100 – 100 technika oldalanként.