Tai Chi titkok közérthetően 2. – Kell-e súlyzóznom a Tai Chihoz, avagy, most használunk erőt, vagy sem?

Kezdjük az egyensúlynál. Amikor Yang Cheng Fu, a gyakorlásra vonatkozó 10 pontjáról beszélünk, akkor az egyensúlyról beszélünk. Az egyensúly megtalálásáról és megtartásáról: 1. Fizikai értelemben, a testtartásunkra vonatkozóan és 2. Energetikai értelemben. Az energia itt esetünkben a Tai Chi erőt jelöli.

Az egyéni gyakorlásunkhoz kapcsolódóan – ami főleg a formagyakorlatokat, és egyes mozdulatokat jelenti – Tai Chi erő megfogalmazásához „a se nem merev, se nem összezuhant állapot” segíthet a megértésben.

Egyensúlyunk megtartása érdekében alapvető cél, hogy a Chi lesüllyedjen az alhasba, a Tan Tienbe, és ott is tartsuk. Itt semmi misztikus és varázslatos dologról nincs szó. Egyszerűen természetes, lágy, puha alhasi légzés fenntartása elegendő a cél eléréséhez. Yang Cheng Fu 10 pontja éppen abban segít, hogy ezt az állapotot létre tudjuk hozni mozgás közben és ne akadályozzuk a megvalósulását. A gyakorlásra vonatkozó alapelvek megtartásával elkerülhetjük, hogy az energia felemelkedjen vagy szétszóródjon. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ezt az áramló légzést fenntartom, anélkül, hogy rossz ízületi pozíciókkal, feszes izmokkal akadályoznám.

Amikor kemény erőt használunk – mondjuk egy izomból végrehajtott ütésnél – akkor megfeszülnek az izmaink. Ez az izomfeszülés kihat az egész testre, így a hasfal izmai is megfeszülnek és máris elvesztettük az egyik leglényegesebb célunkat, a lágy alhasi légzést, és ezzel együtt az energia lesüllyesztését. Egy ilyen nyers, vagy kemény erő használata amúgy is teljesen ellentmond a Tai Chi alapelveknek és működésének. Ez az, ami kerülendő. Na jó, de akkor, mi is az a Tai Chi erő, ha már harcművészetről is beszélünk, hogyan ütünk Tai Chiban? Lazán?

Térjünk hát vissza a Tai Chi központi elvéhez, az egyensúly megtartásához. Az energiára vonatkozóan is ezt az alapelvet kell középpontba helyezni, így megtalálni az egyensúlyt a kemény és lágy erő között. A Tai Chi erő: egyensúly a kemény és lágy között. A nagy kérdés, hogy hogyan tudjuk ezt az egyensúlyt létrehozni. Hogyan tudunk a Tai Chiban lágyak, és hogyan tudunk kemények lenni?

Nézzük a Tai Chi edzésmódszerét. Más harcművészetekkel ellentétben, ahol a fizikai test képzésével indulunk, ha tetszik, a keményet eddzük – ez főleg speciális erősítéseket jelent, izomerő növelést – Tai Chi esetében a „lágy” – ra helyeződik a hangsúly. A Tai Chi tanulása azzal kezdődik, hogy lazulj el, hogy hogyan legyél laza. „A lazaságon keresztül tudsz belépni a lágyságba” – tartja a mondás. Vagy más megfogalmazásban: „Használd a lágyságot, hogy elérd a keménységet.” A Tai Chi tanulásának egyik érdekes paradoxona, hogyan fordítjuk át a lágyságot keménységbe. A mindennapi életben ahhoz vagyunk szokva, ha valaki hangosan kiabál, akkor mi még hangosabban kiabálunk. Ha valaki erősen nyom bennünket, mi még erősebben nyomunk vissza. Ez a küszködésre, erőfeszítésre berendezkedett gondolkodásmódunk ellentétes az áramlás útjával, az engedés művészetével, így ellentétes a Tai Chival is.

Amikor a Tai Chi filozófiai alapjait nézzük, akkor a Jin – Yang elmélete, és az Öt változó állapot elmélete van a segítségünkre. Az Öt változó állapot ( vagy Öt elem ) megadja a test egyensúlyára vonatkozó irányelveket, úgy, hogy a megvalósítás során mind az öt jelen van egyszerre az állásunkban. A Jin – Yang elmélet az energia – egyensúlyának megvalósítására ad iránymutatást. A jin és yang – amelyik soha nincs a másik nélkül, mert ha nincs jin, akkor nincs yang, és fordítva – egyben a kemény és lágy egyidejű jelenlétére is vonatkozik. Nekünk pedig az a feladatunk a Tai Chi gyakorlása és alkalmazása során, hogy az egyensúlyt keressük és megtaláljuk e kettő között.

A pontosabb megértést talán jobban segíti, ha a gyakorlása során elkövetett hibák oldaláról is megnézzük ezt az alapelvet. A túlzott keménység merevséghez vezet, a túlzott lágyság pedig összeeséshez, ernyedt állapothoz. Mi lehet az, ami segít az egyensúly megtalálásában, ami jelzi, hogy helyes irányban haladunk? A válasz: az áramló alhasi légzés. Ennyi? – kérdezhetnénk. Ennyi – válaszolnánk. Akkor, ha ezt olyan egyszerű lenne elérni.

Tehát a Tai Chi nem is totálisan lágy és persze nem is merev. Nem használ merev erőt. Az elméletet gyakorlatba átültetve az egyensúlyt közelíti. A módszer, hogy ezt elérjük: a relaxáció. Nagyon fontos ebből a szempontból, hogy megértsük Yang Cheng Fu 10 pontjából az erre vonatkozó elveket:

A figyelmet használjuk fizikai erő helyett.

Gyakorlás során soha ne használjunk nagy erőt. Használjuk a figyelmünket, hogy vezesse a mozdulatainkat. Ha megfeszítjük valamelyik végtagunkat minden lokális lesz, az erőkifejtés, az energia jelenléte. Így nem valósul meg az egységes testhasználat azaz, ha egy valami mozdul, az egész test mozdul fontos alapelve. A Tai Chiban minden a lággyal kezdődik, és később lesz kemény. Fordítva nem tudjuk gyakorolni. Nem használunk nagy erőt, de össze sem zuhanhatunk gyakorlás közben. A Tai Chiban folyamatosan energiáról beszélünk, így ha nagyon összezuhanunk, vagy túl feszesek vagyunk, nem jön létre az érzet. Az az érzet, amely jelzi nekünk az energia jelenlétét, amikor a tudat mozgatja az energiát, az energia mozgatja a testet.

Ez az alapelv a gyakorlásunkra vonatkozik. Gyakorlásunk során nem az erőkifejtésre kell figyelnünk, nem a megjelenő erő mennyiségére és nagyságára, hanem a lazaságunkra, a lazaság fenntartására. Ez nem azt jelenti, hogy a Tai Chi nem használ erőt. Az erőt a Tai Chi is használja. A fizikai test ereje itt is jelen van. Az erőkibocsátás – egy ütés, vagy lökés – erőhasználat. Is.

Az alapelv arra mutat rá, ha a figyelem a lazaságon van, akkor megjön a keménység, megjön az erő is. Ha valaki már találkozott egy gyakorlott Tai Chi tanuló, vagy mester lökésével vagy ütésével megtapasztalhatta ennek a rugalmas erőnek a működését. De paradox módon ez csak akkor jön létre, ha nem az erőkiejtésre, hanem a lazaságra fókuszálunk.

Leggyakoribb példa erre az erőre, erre a minőségre, amit a Tai Chi mesterei hoznak a természetből, az a víz, vagy a szél. Mind lágy, ugyanakkor hatalmas erő van bennük. Hatalmas erő van egy több tonnás hullában, hatalmas erő van egy szélviharban. A Tai Chi ezt a módszert használja az erőkifejtésre.

A lágy egyesítése a kemény megjelenése.

Az egyesítésből jön az erő. Az egyesítés kulcsa: a koordináció. Többek között ezért tanuljuk lassan a formagyakorlatot, hogy ez a koordináció pontos legyen és felépüljön. A figyelem a lazaságon van, az egységesített testhasználaton, az erő egy pontba fókuszált megjelenésén a koordináció segítségével. Minden a lazaságon múlik és nem az erő mennyiségén.

A Tai Chi használ erőt. Próbálj csak ki egy olyan edzést, amikor az erőkibocsájtásokon van a hangsúly. Tapasztald meg, dolgoznak – e az izmok. Másnap megérzed, amint felébredsz. Súlyzó viszont nem kell hozzá. Ha az izmok feszessége és merevsége a lazaság, a relaxáció ellen hat, az erőkifejtés lokális és merev lesz. Akkor már Tai Chiról és a Tai Chi erőről nem beszélhetünk.

Yang Jun mester gyakran használja a Tai Chi Erő megfogalmazására Yang Zhendou nagymester szavait is. Szerinte ez a tai chi energia – fontos tudnunk, hogy ez az energia nem azonos a Chi – vel – nem más mint az erő és a technika „összege”. Az erő a lazaságból és a lágyságból jön, a megjelenési formája, mondjuk egy tenyérütés, pedig a harcművészeti technika.

Lökő – kéz edzéseink része ennek a „se nem lágy, se nem kemény” erőnek a megértése. Páros gyakorlatok során, amikor karjaink összeérnek, olyan fajta érzés jelenik meg, mint amikor egy labdát nyomunk le a víz alá. Más a hatás, amikor nagyon lenyomjuk és más, amikor felengedjük. Ez a”játék” segít abban, hogy a Tai Chi Erőt, és ezt a kényes egyensúlyt megtaláljuk és megtapasztaljuk.