Varázslat? Energia? Áramlás? Karma? A Tai Chi kaland és alap, fiatal koromtól kezdve életem meghatározó eleme, sőt a pontos fogalmazás az, hogy maga az élet. Kezdetben a „varázslat” fogott meg benne, később az, hogy ez a varázslat tulajdonképpen nem más, mint az Élet a maga változásaival, szépségével és ellentéteivel, aminek megértésében és különösen elfogadásában a Tai Chi hatalmas megértést és segítséget adott.

Régen a harci alkalmazások voltak fontosabbak, ma már sokkal inkább az energia, az áramlás, az érzelmi és testi kiegyensúlyozottság, és a felszabadultság, amit a Tai Chi gyakorlás ad. Az állapot, amikor a Tai Chi már nem valami az életemben, amit csinálok, hanem egy folyamatos, vég nélküli áramlás, jelenlét.

Amikor Tai Chit gyakorlok, minden elnyugszik, lelassul, miközben az energia kiterjed és megjelenik az az érzet, ami számomra az Egységben levés egyik megnyilvánulása. Ahogy a formagyakorlat kibontakozik, úgy jelenik meg egyre erőteljesebben ennek az energiának a végnélküli áramlása, hogy aztán a forma lezárásakor ismét összegyűljön és elnyugodjon. A Tai Chi egyik legnagyobb csodáját a mindennapok során élem meg, ahogy a legkülönfélébb élethelyzetekben e szerint reagálok, tulajdonképpen fenntartva egy folyamatos gyakorlást ezáltal.

Utam során minden Mesterem ehhez adott támpontot, segítséget, hol így, hol úgy, ezért hálás vagyok mindazoknak, akiktől a Tai Chi művészetét tanulhattam. A közel 40 év gyakorlása, és a nagyjából 34 évnyi tanítás révén csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, akik közül sokan a mai napig gyakorolják a Tai Chit és sokuk jó barátom maradt. Tai Chi utam során az egyik kiemelkedő barát, mentor és Mester maga Vadas Mihály, akivel évtizedek óta rójuk már a Tai Chi művészetének ösvényét, így ismét Misi mester révén kerültem a Yang Family Tai Chi közösségébe is, és művelem ezt a fantasztikus megtapasztalásokat nyújtó ágát a Tai Chinak.

Horváth Péter András