Kilenc évvel ezelőtt kezdődött… A Televízió épületében, a folyosón futottam össze az egyik kollégámmal, akkor, amikor már mindenki javában szorongott, féltette az állását, az íróasztalát.

Én sem tudtam, mi lesz a tévésorozatunkkal a jövőben, de mivel a rendszerváltás óta szabadúszóként élem a hivatásomat, edzettebb és nyitottabb is vagyok a változásokra. Feltűnt, hogy rajtam kívül van még egy ember, aki nem reszkető citromfejjel közlekedik. Lendületesen megy ide-oda, szervezkedik, jó a kedélyállapota. Elkezdtünk beszélgetni ott, az elnöki iroda előterében. Tudtam, hogy ő a taiji elkötelezettje, ezért kérdezgetni kezdtem. Most már azt is tudom, hogy az én tévés kollégám, Vadas Mihály, az egyik legjobb magyar mester, aki évtizedeken át tanulta híres, kínai szakemberek külföldi szemináriumain a harcművészetet, és ezt a tanulást soha nem hagyta abba – a tanítás mellett életformájává vált.

Akkor a láthatatlan összetevőkről, a tudat és az energia kapcsolatáról hallgattam Mihályt; arról, hogy miként léphetők át a fizikai határok. Történetet mesélt az asszonyról, aki négytonnás kisteherautóban utazott kisfiával. Az útkereszteződésben baleset történt. A teherautó felborult, s a kisfiú a jármű alá szorult. Az anya mérhetetlen kétségbeesésében nem nyugodott: emberfeletti energiával leemelte a gyermekről a teherautót, s így megmentette az életét…

Jókor találkoztam a magyar taijimesterrel…

Vasárnap részt vettem az egész napos senior tai chi wokshopon, mely ” véletlenül” bukkant elém hirdetésként. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, koromból eredően épp aktuális lehet ez a 26 lépéses formagyakorlat, és minthogy élethelyzetem miatt hosszabb időt kihagytam a gyakorlásban, gondoltam elmegyek, megpróbálom.

Jól tettem. A mozgó meditáció egészségre gyakorolt hatását már sokan megírták és megtapasztalták, ahogy haladtunk egyre előrébb a formagyakorlatban, egyre beljebb önmagunkban, úgy váltunk csendesebbé, elmélyültebbé, figyelmünk fókuszált a mozdulatokra. A tartásjavítással igyekeztünk korrigálni megszokott hibáinkat, melyek feszültségeket okozhatnak és akadályozzák a test öngyógyító folyamatainak beindulását. A csend és befelé figyelés szinte teljesen kikapcsolta a külvilágot, lehetővé téve a belső utazást. Ez a több órán át tartó tevékenység az elmét is pallérozta és lelki tartalmat is hozott. Összességében hatalmas dolog ráérezni saját belső erőnkre, megnyugtató és felemelő. Élmény volt ott lenni. Köszönet Vadas Mihálynak, akinek letisztult mozdulatait követve nyertünk bepillantást ebbe az új gyakorlatsorba. Váljék mindannyiunk egészségére!