Ez a bejegyzés egy előadás szöveges kivonata, ami a Magyar Akupunktúra Orvosok Társaságának Kongresszusán hangzott el 2025. szeptember 6-án. Az előadásról készült videó a bejegyzés végén megtalálható.
A Tai Chi önmagában nem egy mozgásrendszer (gyakorlatilag az, ha idézőjelbe tesszük), hanem egy filozófia.
Amikor ránézünk a jin és jang szimbólumára, a szimbólum a poláris világban megnyilvánult dolgok természetes egyensúlyi állapotára utal. Arra a minőségre, hogy ezek hogyan változnak, és hogyan találnak ehhez az egyensúlyhoz. Ez maga egy taoista eredetű gondolat, és erre egy mozgásművészetet hoztak létre, amit úgy hívhatunk, hogy Tai Chi Chuan. Tehát a rendszer neve, amit lassú mozgásként ismerhetünk, vagy láthatunk legtöbbször, az a Tai Chi Chuan. A chuan ebben az esetben öklöt jelent, és így az egész kifejezés egy harcművészetet jelöl, amelyet erre a poláris váltakozásra hoztak létre.
“A gyenge legyőzi az erőset”
Az alapja a jin-jang kettősségében való gondolkodás, és főleg a jin-jang viszonyának három minőségével dolgozunk ebben a folyamatban. A mozgás és a mögötte lévő gondolatok kicsit leképezik az univerzumot. A jin és a jang mindig együtt fordul elő, ezért ez a mozgásunkban is, és a mindennapi működésünkben ugyanúgy tetten érhető.
Ugyanakkor a jin és a jang dolgozik egymás ellen is, ez szintén egy fontos kulcsa ennek a rendszernek, és talán a legfontosabb, hogy a jin az jangba alakul, a jang pedig jin-be, azaz ezek átalakíthatóak. Ebből született egy olyan harcművészet, amit úgy hívunk, hogy Tai Chi Chuan, és többek között ennek a poláris változásnak a lényegeként gyakorlatilag abból indul ki, hogy a gyenge legyőzi az erőset.
Nem igazán vagyunk a hétköznapi életben ahhoz a gondolathoz szokva, hogy hogyan tudunk lazasággal mondjuk egy keménységen úrrá lenni. A Tai Chi Chuan vagy a Tai Chi, ha röviden ejtjük, mint rendszer lehetővé teszi, hogy ezt megtapasztaljuk.
A Tai Chi első reneszánsza
A Tai Chi Chuan nevet talán a 19. század végén, 20. század elején kapta. A Kínai Köztársaságban volt egy időszak, ami egy kicsit hasonlít a Bartók-Kodály időszakhoz: itt népdalokat gyűjtöttünk, ott pedig a kínai kormány szerette volna a még meglévő mozgásművészeteket, akár Chi Kungot, Tai Chit összegyűjteni, és egy nagy reneszánsza indult ezeknek a művészeteknek. Az emberek fölkapták újból a harcművészeteket.
A gyűjtés mögöttes gondolata az volt, hogy fontossá vált az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, de egyfajta szellemi állapot kondicionálása is, és ebben az időszakban tűnt föl ez a harcművészet, ami rendkívül újszerű volt ahhoz képest, hogy gyakorlatilag erőfeszítés és ellenállás nélkül tudott úrrá lenni, ha tetszik harcművészeti szituációkon, ráadásul úgy, hogy nem igazán sértette meg a másik embert.
A Tai Chi egyre népszerűbbé vált és a 20-as, 30-as években kezdett igazán kibontakozni. Az eredete nagyjából a 19. század közepére tehető. Sokféle történeti megközelítése van. A legtöbb történeti megközelítés, hogyha egy kicsit megkaparjuk, vagy mélyebben utánamegyünk, akkor kiderül, hogy nem áll olyan stabil lábakon, de a lényeg az, hogy egy Yang nevű család kezdte ezt a mozgásrendszert Tai Chi-ként tanítani, és ez abban az időszakban, a 19. század közepén-végén néhány embert érintett, főleg a családtagokra korlátozódott. Ma azt mondhatjuk, hogy olyan 150 millió ember gyakorol Tai Chit legalább a világban, de lehet, hogy ennél még többen.
A Tai Chi és a személyiség integráció
Tehát nagyjából 150 éve hárman, négyen gyakorolhatták, ma pedig az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, és egyre többen keresik ezt a mozgásformát. Ennek az egyik titka a hatása. Abban az időben még nem voltunk a közösségi média közelében, de mégis azáltal, hogy ez a rendszer rendkívül integrálttá teszi a személyiséget, rendkívül jó belső építkezést hajt végre, ezért szinte önmagát eladja, hogyha ezt idézőjelben fogalmazhatom. A háttere főleg taoista, de a taoizmusra szintén jellemző, hogy mindent integrál magába, tehát bármilyen vallási vagy gondolkodási rendszer megjelenik benne és kvázi ez a háttere.
Ennek ellenére, amikor Kínában bekövetkezett a változás, a kezdeti időszakban nem támogatták ezeket a rendszereket, és jó néhány évszázadra eltűnt. Tehát a legtöbb mester elutazott, vagy elmenekült Kínából. Voltak, akiket kitelepítettek. Volt egy jó néhány évtized, amíg ez a folyamat stagnált. Míg a kulturális forradalom végén újból előtérbe kerültek ezek a mozgásművészetek, banális módon a Bruce Lee filmeknek köszönhetően (ugye a karate vagy a dzsúdó nagyon sokszor a japán filmeknek köszönhetően vált egyre ismertebbé, lett sportág és akár olimpiai sportág is).
A Tai Chi második reneszánsza
Kínában is megváltozott a szemlélet ezekkel a mozgásrendszerekkel és a harcművészetekkel kapcsolatban is, és így a Tai Chi most megint újra éledt, és nagyon nagy reneszánsza van. Ez a második ilyen nagy reneszánsza. Hogy ezt minek köszönheti? Nyilván kinőtt ebből a harcművészeti jellegből, egyfelől nincs rá szükség, hogy harcművészetet alkalmazzunk, másrészt az evolúciója során nagyon sok mindent adaptált magába (a Tai Chi is folyamatosan változik, mint minden), és nagyon sok minden kiderült a Tai Chiról, hogy mit tud.
A Tai Chi közösségi élmény, sport, egészségmegőrzés, betegségmegelőzés részelemei nagyon sokszor szerepelnek a klinikumban. Elindult egy egész más úton, és ennek köszönhető, hogy bizonyos szempontból leegyszerűsödött, és az egyszerűségének köszönhetően pedig nagyon népszerűvé vált. Ennek a népszerűségnek az eredménye az, hogy 100-150 millióan gyakorolják ezt a rendszert. Legtöbben a filmekből vagy parkokból ismerhetjük, hogy valakik lassan mozognak, és hogy ez a Tai Chi.
Lágy ököl, pamut ököl, hosszú ököl
A Tai Chi alapvető szimbóluma a jin és jang, természetesen ugyanúgy gyors és erős mozgások is tartoznak hozzá, mint lassúak, mégis a legtöbb jó hatást a lassú mozgásának tulajdonítunk, és ennek köszönhető, hogy ez a része terjedt el legjobban a világban. Ez egy bizonyos szempontból lágy mozgás, a korábbi neve, tehát amikor nem Tai Chinak hívták, akkor hívták lágy ökölnek, pamut ökölnek, utalva a mozgások puhaságára és lágyságára, hívták hosszú ökölnek, az inkább a mozgássor hosszára vonatkozott. A Tai Chi esetében, idézőjelben, legtöbbször koreográfiáról beszélünk, 15-20-30-40 perc folyamatos mozgást is jelenthet, amikor ehhez hozzákezdünk.
Ji King, Tao Te King
A rendszer bizonyos szempontból klasszikusokra épül. Amikor tartalmilag meg akarjuk érteni, akkor az egyik ilyen forrás a Ji King, amely a jin és jang változásait próbálja leképezni, és ugyanezt a Ji King változást a mi mozgásunk és a tapasztalatunk is lehetővé teszi, hogy mindazokról, amikről beszélünk kvázi elméletben, az hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, és hogy valóban úgy működik-e az univerzum, mint ahogy azt láthatjuk az egyes jelek esetében. Tehát az egyik alap kiindulási pontja a jin-jang gondolkodás.
A másik, ami szorosan ehhez kapcsolódik, az az öt változó állapot integrálása a rendszerbe, és az összes taoista alapszöveg, amit nagyjából ismerhetünk (ilyen szöveg például a Tao Te King).
Hogy jelenik ez meg a mozgásunkban, vagy átvitt értelemben az életünkben, vagy hogy tud megjelenni ez a gyakorlatban?
Tai Chi, misztérium és mindennapok
Eckhart Tollé-nak van egy jó idézete, ami ezt jól leírja:
“Milliók gyakorolják naponta az utcákon és a tereken ezt az elmét lecsillapító hatású mozgásmeditációt. Ez tekintélyes hatást gyakorol a közös energiamezőre, és gondolkodást mérséklő és jelenlét generáló hatása révén némileg a fájdalomtestet is gyengíti. A fizikai testet is bevonó spirituális gyakorlatokat, mint amilyen a Tai Chi és a Chi Kung, egyre nagyobb mértékben fogadja be a nyugati világ is. Ezek a gyakorlatok nem teremtenek elkülönülést a test és a lélek között, és segítenek meggyengíteni a fájdalomtestet. Fontos szerepet fognak játszani a globális fölébredésben.”
Tehát Tolle is nagyon jól látja azt a hatását, ami messze túlmutat a Tai Chi egészség- vagy betegségmegelőző hatásán. Létrehoz egy nagyon érdekes integrációt, miközben mi csak arra figyelünk, hogy jó legyen a tartásunk, tartjuk a fölfüggesztésünket, megfelelő pozícióba kerül a csípő vagy a farokcsont, vagy hogy lesüllyesszünk. Óhatatlanul kapcsolatba kerülünk a megnyilvánult energiákkal úgy, ahogy az előbb beszéltünk róla, hogy az ember ebben a két térben szinte megnyilvánul a föld és az ég energiájának a hatására, de aktívan nyilvánul meg, tehát befogadja ezt az energiát, és ha tetszik, bánik ezzel az energiával, kreatív ezzel az energiával, és teremt ezzel az energiával. Ma is korszerű ez a gondolkodás, ami energiaalapúvá teszi ezt a szemléletet.
Nagyon leegyszerűsítve a fizikai testünk, a táplálkozásunk, a gondolatformáink, az érzelmi minőségünk ad egyfajta energetikai kondíciót, bárhol megjelenünk, ezt a fajta energiát sugározzuk magunkból, és amikor hozzá tudunk nyúlni ennek az energiának az átalakításához, finomítani, stabilizálni tudjuk a rezgését vagy kiegyensúlyozni. Ha tetszik, megváltozik az univerzumnak a visszahatása erre a tevékenységre.
Nagyon fontos szerepet játszik az elme a mindennapi működésünkben. Itt paradox módon akkor fogunk hatásosak lenni ebben a rendszerben, amikor az elme háttérbe vonul ezekben a folyamatokban. Integrálódik ugyan a rendszerbe, de közel sem olyan aktív, mint ahogy a hétköznapi életben használjuk.
Nagyon egyszerű taoista megközelítés az, hogy az univerzum kiismerhetetlen. Próbálhatjuk megérteni, felfedezni a poláris világban az univerzum törvényszerűségeit, de mégis mindig ott van a misztérium, mégis ott van az, ami kiszámíthatatlan, ami maga a káosz, ami maga a változó. A Tai Chi mozgásrendszere lehetővé teszi, hogy ehhez adaptálódni tudjunk, tehát együtt tudjunk menni a változással, nyitottak tudjunk lenni és befogadóak ezekre a változásokra, méghozzá úgy, hogy elfogadjuk azt, hogy nem tudhatjuk, nem számíthatjuk ki, de mégis meg tud jelenni ez a misztérium az életünkben.
Klasszikus mozgásrendszerek a Tai Chiban
Sok ilyen klasszikus mozgásrendszer az alapja, ami visszaköszön a Tai Chi különböző elemeinél, ugye ilyen a Chi Kung, ilyen a Nei Kung, ilyen a Neidan vagy ilyen a Tao Jin, vagy ilyen a légzőgyakorlatok csoportja. A Chi Kung szintén egy 19., 20. századi fogalmi megközelítés, ahol ha nagyon leegyszerűsítjük, azt mondhatjuk, hogy egy energiával való munka, vagy a légzéssel való munka. A Nei Kung egy kicsit messzebb vagy beljebb megy, a test belső átalakításához nyúl, de azzal a céllal, hogy visszakerüljünk a valódi önmagunkhoz. Tehát nem akar belőlünk mást csinálni, mint amik valójában vagyunk.
Nagyon sokszor belevágunk a keresés és a tanulás folyamatába valamilyen céllal, de ez csak addig tart, míg föl nem ismerjük, hogy már valóban azok vagyunk, akik vagyunk, és amit keresünk, azok vagyunk. Ezek a gyakorlatok segítik ezt fölismerni. A Neidan rendszerének célja megtalálni azt a belső elixírt, amitől hosszabb lesz az életünk, amivel teljesebb lesz az életünk, amivel jobban együtt rezeghetünk az univerzummal. Ez a Tai Chi és taoista keresés, ez az út rajtunk keresztül vezet.
A tauinák azok a kezdeti (ha tetszik, Chi Kung) gyakorlatok, amelyek különböző specifikus nyújtásokból állnak, ami abból indul ki, hogy a bennünk lévő energia, blokkok, lerakódások, mindaz, ami hátráltatja, hogy az igazi lényegünk nyilvánuljon meg. Ez különböző mozgásokkal kivezethető. A legtöbb esetben gyengéd módon viszonyulva a testhez, és fölszabadíthat bennünket ezeknek a fogsága alól.
Az érzékenység és tudatosság kiterjedése
Ez egy energiaalapú megközelítés, és azt igényli, hogy a folyamat közben, akár Chi Kungot tanulunk, akár Tai Chit, növekedjen az érzékenységünk, és növekedjen a tudatosságunk. Minden olyan tudatosság, ami a fizikai testről indul és kezd kiterjedni, az a tudatosság kiterjed utána a mindennapjainkba, kiterjed a körülöttünk lévőkre is, tehát rendkívül fontos a megélése ennek az energiának. Nagyon sok jótékony hatása van a Tai Chinak, és erről szerintem sokat olvastatok, tehát nem sorolnám föl. Az egyik fontos eleme, hogy egy kicsit másképp érti a chi-t, másképp érti a Chi Kungot, másképp gondol rá, mint a kínai gyógyászat.
A Tai Chi az egyetlen olyan rendszer, amit én ismerek, ami hozzányúl a belső chi-hez, úgy hívjuk, hogy nei chi, illetve a Tai Chi megközelítésében, a Nei Kungban is mást jelent, vagy akár a kínai gyógyászatban is. Azt mondhatjuk, hogy a nei chi a velünk született energiamennyiség, amihez nem fogunk tudni életünk során hozzátenni, de óvhatjuk és bánhatunk vele takarékosan, ez meghosszabbítja az életünket, és jelentősen hozzájárul az életminőségünkhöz. A Tai Chi sem ígéri azt, hogy hozzányúl ehhez az energiához, viszont munkára tudja fogni, dolgoztatni kezdi, és azáltal, hogy mozgásba hozza ezt az energiát és dolgoztatja, rendkívül erőteljes hatása van a hosszú életre. Ma is a gyakorlók nagy része 50-60 éves kora után keresi meg ezeket a foglalkozásokat.
Tai Chi, hosszú élet, öröm
El szoktam mondani egy olyan példát, hogy Kínában a 80-as években egy hölgy 60 évesen nyugdíjba ment. 60 évesen lement az első Tai Chi leckéjére egy nagyon híres Tai Chi mesterhez a parkba. 70 éves korára elérte a mesterszintet, 70 és 80 éves kora között pedig bejárta a világot és tanította a Tai Chi rendszerét élő példaként arra, hogy milyen képességeket tud kondicionálni a rendszer. Nálunk is volt már olyan mester, akit meghívtunk Kínából. 83 évesen vállalta, hogy tart nekünk egy kard szemináriumot. Mi, akik hozzá képest azt gondoltuk, hogy edzésben vagyunk, csak kapkodtuk a levegőt és próbáltuk utánozni, amit ő 83 évesen mutatott.
Most egy csoportfoglalkozásról jövök, ahol a következő történt:
Az egyik oktató, aki Tai Chi foglalkozásokat vezet, hónapok óta figyelt egy idősebb hölgyet, aki részt vett a csoportfoglalkozásokon, de szemmel láthatóan ügyetlen volt, botladozott, nem tudta a koreográfiát, hátsó sorokba állt, és már azt gondolta az oktató, hogy ha legközelebb jön ez az idősebb hölgy szólni fog neki, hogy figyelj, abba kéne neked ezt hagyni, ezt a Tai Chit, inkább próbálj meg jógázni, vagy keresd a Chi Kungot. És jött a hölgy a következő edzésre, és mielőtt megszólalt volna az oktató, és tanácsolta volna neki, hogy hagyja abba, azt mondta idősebb hölgy, hogy képzeld el, éjszaka fölébredtem, és boldog voltam csak úgy. És így rámosolygott, és innentől kezdve okafogyottá vált ez a tanács, hogy keressen új csoportot. Olyan személyiségintegrációt ad a Chi Kung és a Tai Chi, hogy ezt a rendkívüli boldogságérzetet hozza. Ezért van az, hogy 50 ember kezdte 150 éve, és most 150 millióan vannak.
Az előadásról készült videó
Néhány gondolat a Tai Chi Chuan-ról húsz percben. Hát lehet ezt? Fogalmam sem volt, mi férhet bele ennyi időbe, amikor megérkezett a felkérés a Magyar Akupunktúra Orvosok Társasága részéről. Köszönet Dr. Saáry Kornéliának, hogy rám gondolt. Aztán ahogy visszanéztem a felvételt, rájöttem, hogy persze, hogy nem lehet. Na jó, azért kísérletet megvolt. Talán néhány gondolat, inspiráció így is belefért. Ez nem összefoglaló, kis tanulmány, vagy egy jól strukturált esszé erről a művészetről, csak néhány impulzus. Hallgassátok szeretettel. Mint ahogy a figyelő és értő közönség hallgatta az előadóban. Különösen jó érzés visszagondolni az előadást követő nyitott, kötetlen beszélgetésre. Szívet melengető hozzászólások, kérdések, meglátások. Örülök, hogy részese lehettem. Annak meg még inkább, hogy az előadást követő Tai Chi workshopon milyen sokan részt vettek. Így lett teljesebb a „jin-jang kör” együtt, a megértés és a tapasztalás által.