Faállás meditáció – Oktató videók

Misi, 8 brokáttekercs után nagyon erős élményem volt a faállással. Egyedül is sikerült megtalálni azt a belső jó érzést, ahol már nem akaraterőből tartom meg magam, és annyira el tudok lazulni, hogy a vállamban lévő izomfeszülések is eltűnnek. Most ez a legerősebb élmény, hogy az izmaimban megjelenő fájdalom ellenére is képes vagyok a figyelmemmel keresni a még lazább állapotot. Felszabadító élmény, és egy jó gyakorlási terep arra, hogy a személyiség feszkóiból, ellenállásaiból még könnyebben ki tudjak lépni. Azt hiszem ez egy másik út az áramlásba, amit eddig ismertem.

Kedvencem a faállás. Amikor először hallottam a faállásról és arról, hogy ez az, ami szinte az összes Chi Kung gyakorlat közül a leginkább próbára teszi az embert fizikailag és mentálisan egyaránt azonnal tudtam, hogy igen, „Ő lesz az, nekem Vele van dolgom!”. Aztán hamar rájöttem, hogy a faállás során nem Vele van dolgom, hanem saját magammal. Könnyebb versenybe szállni másokkal, jobbnak lenni, többet elérni, mássá válni, de önmagunkat felülmúlni, ledönteni az eddig hitt határainkat mindannyiunk életében a lehető legnagyobb kihívás.

A faállás azon gyakorlatok közé tartozik, ahol megismerhetjük saját belső erőnket, a gyengeségeiket, a határainkat és azt is hogyan fejlődhetünk tovább és tovább. Bár ez egy mozgás nélküli statikus gyakorlat mégis egyszerre képes energetizálni a testet és az elmét. Faállás közben egyszerre lazul el a testünk, egyszerre nyúlnak meg az ízületeink, a szalagjaink, egyszerre rendeződik a légzésünk, a vérnyomásunk, érezzük, ahogy lüktet az energia az egész testünkben és ezzel párhuzamosan elcsendesedik az elménk… és megérkezünk… megérkezünk abba a fizikai és tudati állapotba, ahol csak mi vagyunk és jól érezhetjük magunkat magunkkal.

Már egy rövidebb faállás után is olyan energiával telinek és kipihentnek érezhetjük magunkat, olyan érzés, mintha egy kiadós alvás után ébredtünk volna… és ezt nem csupán a fizikai érzetünk, de a lelki, mentális állapotunk is alátámasztja. Ha ezt két szóban fogalmazhatnám meg a „jól vagyok” lehet a legtalálóbb. Ez a kifejezés számomra a minden ok nélküli jó érzést, a „jól érzem magam” érzését, az egység érzését jelenti, azt, hogy ilyenkor egyszerűen minden a helyére kerül bennem és ezáltal rajtam kívül is.

Amikor elkezdtem gyakorolni kezdetben még messze nem volt jónak mondható sem az állásom, sem a tartásom. Néhány perc után a nagyon várt jó érzés a fizikai ellazulás helyett csak hátfájás, kar és lábzsibbadás volt a jutalmam, az agyam pedig kattogott, hogy mikor hagyom már végre abba?! Tudtam, hogy valamit nem jól csinálok és ezt a testem is jelezte.

Szép sorban újra meg újra végig mentem a lépéseken és a tanultak alapján korrigáltam a helytelen testtartásaimat. Ezek után már minden gyakorlást egyre könnyebnek éreztem, egyre lassabb és hosszabb lett a légzésem. Majd, amikor nem is gondoltam rá, váratlanul megtörtént az első igazi „faállás élményem”: egy nem túl hosszú, körülbelül 10 percnyi állás után egyszerűen olyan energikusnak és feltöltődöttnek éreztem magam, hogy a megszokott délutáni kávémat is ki hagytam. Azt a kávét, ami nélkül korábban el sem tudtam képzelni a délutánomat, hiszen az adott energiát a nap hátra lévő részére. A gerincemben, a karjaimban, a lábaimban folyamatosan lüktetett a forróság, az egész testem laza és könnyű volt. Bár futni nem szeretek, nem is tartozik az erősségeim közé, de akkor ott úgy éreztem, hogy ki tudnék futni a világból.

Körbe néztem, gyönyörű őszi nap volt, a madarak csiripeltek a fákon, a nap simogatva melegítette az arcom, az őszi avar illata szállt a levegőben… vettem egy mély lélegzetet és csak egy valami volt, amire gondolni tudtam: „Jól vagyok”. Ez volt a legelső pozitív tapasztalásom a faállás után.

Mióta rendszeresen végzem a faállást a reggeli ébredésnél is érzem a változást: nem fáj a nyakam, a derekam, a gerincem (zárójelben jegyzem meg, később azt is megtanultam, hogy késő este nekem már nem szabad gyakorolnom, mert az energia többlet miatt aznap éjjel nem sokat fogok aludni).

Engem ez tölt leginkább, ez nyújtja számomra a legnagyobb örömöt, nyugalmat és új tapasztalásokat, érzékeléseket hoz minden alkalommal. Legutóbb azt érzékeltem, hogy a felfelé áramló energia széthúzza, megnyitja a lapockákat, amik között előtte volt egy kis feszülés.

Nagyon szépen beálltam, elkezdtem a labdákkal játszani, 15 perc után 45 fokig leengedtem a karomat a vállam fáradása/fájdalma miatt és becsuktam a szememet is (tudni kell, hogy becsukott szemmel állni nem sokáig tudok, mert imbolygok, most viszont jót tett, mert kényszerített rá, hogy helyesen álljak). Ezek után pár perc eltelte után meditatív állapotba kerültem és egy csodálatos élményben volt részem. Amikor kijöttem belőle (összesen kb. 30 percig tartott a faállásom), nagyon könnyűnek éreztem magam, és szinte a föld felett jártam fél méterrel. Ezek után a vállam fájdalma jelentősen csökkent, és másnap már a fejem fölé egyenesen ki tudtam nyújtani a karomat.

A tapasztalataimat figyelembe véve, a faállás chi kungot merem bárkinek teljes szívemből ajánlani elsőnek.