Déli meleg és forróság, éppen parkoltam Szentendre belvárosában, amikor barátom és tanítványom hívott. Több éve ismerjük egymást. Általában hétvégi programjainkon találkozunk, Chi Kung, Tai Chi, taoista meditáció, életvezetés. Érdeklődő, kíváncsi, vonzza ez a világ, ami a taoista megközelítésre jellemző. Egyfelől éber és nyitott a változásra, másfelől érzi az életében jelenlévő nyomást, kényszert is a változásra. Valahol az ellenállás nagy művésze is. Mert nem csak érzi, tudja is, hogy amit csinál, az a testének és energiájának maximális kihasználása. Sőt még annál is több. „Üveghangon járatom a testem” – hogy egy barátomat idézzem. Hatvan valahány évesen, 10–12 óra testi munka. Még ha „sport” is.
A „nem ellenállás” a legkönnyebb dolog. Látszólag. Hagyni és engedni. A teste pihenésre, a lelke nyugalomra vágyik. Évek óta jelzi is ezt szorgalmasan a „gazdájának”. Akinek vagy van füle rá és meghallja ezeket, vagy nem. Vagy, meghallja, de figyelmen kívül hagyja. Ez. a kettősség nem egy kellemes állapot, de jó jel, mert azt az utat mutatja már, amerre menni fogunk. Ez ilyenkor a lélek és a személyiség „meccse”.
Ahogy befejeztem a parkolást érkezett a telefon. Barátom hangja nagyon szeretetteljes rezgés, mindig öröm vele beszélni. Elmondta, hogy milyen betegséget diagnosztizáltak nála aznap. Hirtelen átfutott rajtam a kép és az érzés, arról, és ahogy egy hete találkoztunk. Szemében a lélek fénye, teste elhasználva, kifacsarva. Többször végigsimítottam a hátát egy gyakorlat során, amikor a helyes állást hangoltuk össze. Izmai feszesek voltak, szinte merevek, páncélként fedték a vállait, hátát. Össze is húzták. Még soha nem tapasztaltam ezt nála. Szerintem ő sem. Szemeiben a teste szinte kiabált: segítség! Akármekkora képzavarnak is tűnik ez, olyan hangosan, hogy ő is hallotta. Most pedig a telefonnál, az újabb diagnózis. A test jelzése, kiabálása egyre hangosabb. Benne a remény, hátha végre meghallja. Nem tudom, a „nem ellenállás – e” de belőlem hangosabban és határozottabban jött ki az, ami. Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, de egyben felszabadított visszajelzése és rezgésváltozásának érzékelése. A tisztánlátás rezgését éreztem. Talán ezért is hívott, ki tudja. Jelenléte a létezésében és ébersége valódi önmagára tisztán érzékelhető volt, felerősödött. Ebben az energiatérben újból sorra vettük az elméjében lévő és élő gondolatmintákat, amelyek fogvatartottak a helyzetében. Évek óta. Éreztem ahogy átlátja. Megérti. Megnyugtató volt, és szeretetteljes pillanat.
Este telefonált újra, abba maradtunk, valami apróság miatt visszahív. De nem apróság miatt hívott. Vagy ha tetszik, igenis nagy dolog miatt.
Képzeld – mondta – délután felhívtam a négy intézményből hármat, ahova dolgozom, ahova szolgáltatást nyújtok, és lemondtam őket. Ami érdekes volt, ők megértéssel és szeretettel fogadták, én pedig megnyugodtam. Megnyugodtam.
Igen, ha a belső lényünk, ha tetszik a lélek mellett választunk, döntünk, az abban a másodpercben megnyugvást hoz. Mély, semmihez sem hasonlítható nyugalmat. Ez a legjobb iránytűnk. Jelez. Minden esetben, ha figyelünk rá. Még akkor is, ha évekig húzzuk – halasztjuk ezt a döntést. Akár mennyi év húzódik a „probléma” mögött, abban a másodpercben, ahogy döntést végre meghoztad, a nyugalom megjelenik.
A megfelelő energiatér létrehozása a döntésekhez nagyon sokat segít. Tapasztalatom szerint, a Tai Chi és Chi Kung gyakorlatai erre kiválóan alkalmasak és jelentősen képesek lerövidíteni a folyamatot.