Nagyon gyakran elhangzik kérdésként, hogy mi a különbség a Tai Chi és a Chi Kung között.
Ahhoz, hogy jobban megértsük egy kicsit más aspektusban is, nézzük meg hogy hogyan írjuk a Tai Chit és a Chi Kungot, és hogy az írásmódból milyen következtetéseket tudunk levonni.
A magyar nyelvbe elsősorban angolból került át a Tai Chi és a Chi Kung kifejezése, nagyon gyakran így találkozunk velük:
TAI CHI
CHI KUNG
Első ránézésre azt gondolhatjuk, hogy a Tai Chiban illetve a Chi Kungban lévő CHI megegyezik, és valamilyen formában az energiához, az energiával való munkához van köze.
Valóban a Tai Chi és a Chi Kung az alapelveket és működésüket tekintve közel vannak egymáshoz, de nem ennek az értelmezésnek a mentén.
A Tai Chi vagy Tai Chi Chuan ismert pinjin írásmódban is. (A pinjin a kínai írásjelek kiejtésének leírására szolgál latin betűkkel, és segít a mandarin nyelv helyes kiejtésének elsajátításában.) Így néz ki:
TAI CHI CHUAN
TAIJIQUAN
Ebben a két írásmódban a legelterjedtebb a világban, tehát vagy az angolból átvettet használjuk (Tai Chi Chuan) vagy a pinjin megfelelőjét (Taijiquan).
A Chi Kung és a pinjin válozata:
CHI KUNG
QIGONG
A pinjin írásmódból kiderül, hogy a CHI már egészen másként jelenik meg a két kifejezésben:
TAI CHI CHUAN
TAIJIQUAN
CHI KUNG
QIGONG
Maga a forma mutatja (ji és qi), hogy két különböző dologról van szó: első ránézésre amit az Tai Chiban és a Chi Kungban látok, az nem az a CHI amire gondolunk. A Chi Kungban igen, de a Tai Chiban nem.
A Tai Chi teljes neve TAI CHI CHUAN az angol írásmódban, vagy TAIJIQUAN a pinjin írásmódban. A CHUAN öklöt jelent. A kínai szóösszetételek végén általában az ököl azt jelzi, hogy valamilyen harcművészetről van szó. Tehát a Tai Chi Chuan esetében egyértelműen egy harcművészetről beszélünk, ahol a Chi nem azonos a CHI, mint energia fogalmával. A Tai Chinak egészen más jelentése van.
Azt a fajta alapelvet jelenti a Tai Chi, amely alapelv alapján ezt a harcművészetet összerakták. Legfelső, legvégső, hatalmas alapelv, ami tulajdonképpen a jin és jang összerendeződését, egyensúlyát hozza mindig létre. Olyan harcművészetről beszélünk, ahol a filozófiai alapelv, a Tai Chi ökölben jelenik meg, le lett fordítva gyakorlati tudománnyá, amit most harcművészetnek hívhatunk. A jin és a jang egyensúlyi működési elve, ami megjelenik ebben a harcművészetben és a központi alapelve az egyensúly.
A Chi Kung esetében arról az energiáról beszélünk (CHI), ami az emberi működést érinti. Ha itt is egy picit tovább megyünk, akkor az energia a Tai Chi esetében nem egyenlő a CHI-vel (ott egészen más energiáról beszélünk), de a Chi Kung esetében mondjuk azt, hogy az emberi gépezetek működtető elektromosságot vagy energiát értjük alatta, aminek ez a tudománya, tehát a KUNG az egy olyan típusú munka, tevékenység, amibe sok energiát és időt teszünk. Egy energiával való munkát jelent a fogalom.
A két írásmód megkülönbözteti, hogy itt nem a CHI-ről, mint energiáról van szó, hanem két külön rendszerről. A Tai Chi egy harcművészet, aminek nagyon sokféle megnyilvánulási formája van. Vannak nagyon nagy stílusok amiket ismerhetünk (Yang, Wudang, Chen, Wu, Sun) és még sokkal több kisebb stílus is. Ma azt mondhatjuk, hogy a 21. században százmilliók gyakorolják.
A Chi Kungnak viszont végtelen mennyiségű formája és megnyilvánulása van, többezer féle Chi Kungot ismerünk. Ha a Chi Kungról akarunk beszélni, az egy sokkal tágabb tárgykör, de leegyszerűsítve olyan megnyilvánulási forma, ami szoros összefüggésben van a fizikai testtel és a fizikai test mozgatásával.
A Tai Chi is a fizikai testtől és a fizikai test mozgatásával indul, tehát itt van már elég sok átfedés, hiszen mind a kettőt ugyanazok az alapelvek hatják át. Sok alapelvről beszélünk, de a lényegesek, a jin és a jang filozófia, az öt változó állapot tana mind a kettőben ugyanúgy megtalálható.
Vannak olyan Chi Kungok, ahol a mozgás dominál, de vannak olyanok is, ahol a fizikai megnyilvánulás teljesen statikus. Például egy ülő vagy egy álló gyakorlatban sokkal inkább a belső folyamatok a lényegesek: a gondolat, a képzelet, vagy akár az energia mozgatása.
Tehát amikor Chi Kungról beszélünk, akkor a bennünk lévő energiával való munkát értjük alatta, aminek nagyon sokféle megnyilvánulási formája van, hogy ezt hogyan tehetjük. A Tai Chi esetében egy harcművészetről beszélünk. Alapelveiben mind a két rendszer gyökerei a kínai kultúrában megegyeznek, céljukat és formájukat tekintve azonban mások.
Harcművészetről beszélünk és egy úgynevezett energiával való munkáról beszélünk. Amikor a Tai Chit és a Chi Kungot az angol formájukban látjuk leírva, tegyük meg azért a különbséget, ami akkor látható, ha a pinjin változatban fordul elő.