Tai Chi titkok közérthetően 1. – Miért ér fel a stabil alapállás egy jó alvással?

Akinek már van gyakorlata és tapasztalata tai chi ügyben, tudja, hogy egy – egy edzés után kipihenve és megújulva tér haza. Arca kisimult, teste ellazult, érzelmileg kiegyensúlyozott, mentálisan nyugodt. Olyan, mintha egy kiadós alvás után lenne. Pedig csak egy kétórás edzésen vett részt.

Mégis, mi okozza ezt a hatást egy kínai mozgásrendszer, egy kínai harcművészet gyakorlása közben? Egyáltalán van – e összefüggés? Nos, nézzük.

A Tai Chi központi alapelve az egyensúly. Az egyensúlyunk megőrzése minden helyzetben kiemelkedően fontos. A gyakorlás alapelvei között az egyensúly és stabilitás megőrzését külső, illetve belső szempontok alapján vizsgáljuk.

Külső – ha tetszik fizikai szempontból – annál stabilabban állunk, minél közelebb van a súlypontunk a talajhoz, és minél nagyobb teret foglalunk a térből. Egy mélyebb alapállás sokkal stabilabb, mint egy magasabb, és ha lefekszünk, sokkal stabilabbak vagyunk, mint amikor mélyen állunk. Tehát, azt mondhatjuk, hogy egy mély állás biztosabbá, szilárdabbá tesz bennünket. És ez így is van. Egyfelől. Másfelől elveszítjük a rugalmas reagáló képességünket.

A Tai Chi ugyanis az állandó változásra adott válasz, a változtatni tudás képességével.

Ha nagyon mélyen állunk, a mély állásból gyorsan ellépni, vagy kimozdulni elég problémás. Mozgásunk merevvé, darabossá válik, reakcióképességünk csökken, mozgáshatárainkat beszűkíti. Így itt is, mint mindenben a tai chi művészetének gyakorlása során az egyensúlyra törekszünk. Annyira megyünk mélyre – mondjuk egy íjállásban – hogy stabilnak érezhessük, és annyira tartjuk a súlypontunkat magasan, hogy még könnyedén ki tudjunk lépni bármilyen irányba.

(Megjegyzem, ennek az egyensúlyi helyzetnek a megtalálásában sokat segíthet a Lábmunkák elméletében a Lépésekre vonatkozó egyik lényeges szabály: amely a jégen – járás minőségével függ össze.)

Tehát, ami a külső és fizikai szempontból fontos a stabilitásunk és egyensúlyunk megtartása szempontjából, az az optimális súlypont helyzet, amely se nem mély annyira, hogy akadályozzon, és se nem magas annyira, hogy veszélyeztesse ezeket.

A belső alapelvek esetében kicsit összetettebb a kívánalom. Bár a szabály egyszerűen leírható: az egyensúly megtartásának belső feltétele: a Chi lesüllyesztése a Tan Tienbe. Na most, aki a kínai kultúrában, gondolkodásban, kifejezésekben, vagy a tradicionális kínai gyógyászatban nem igazán jártas, joggal teheti fel a kérdést, hogy micsodát, és hova?

Válaszoljuk meg a kérdést más szavakkal. A stabilitás belső feltétele: a puha alhasi légzés megőrzése. Akkor is, ha egyedül gyakorlunk, mondjuk formagyakorlat közben, akkor is, ha éppen párban lökés – gyakorlatokat végzünk.

Közelítsük meg onnan, hogy olyan dologról van szó, amelyben mindannyian nagyon is gyakorlottak vagyunk. Még akkor is, ha nem is tudunk róla. Naponta több órát gyakoroljuk a hasi légzést. Alvás közben. Miközben alszunk, az izmaink ellazultak, az alhas akadálytalanul tud emelkedni és süllyedni a be – és kilégzés hatására. Ennek köszönhetően reggel energiával feltöltve, kipihenten ébredünk. Ennek az állapotnak a fenntartása kulcsfontosságú a tai chi gyakorlása közben is.

Nézzük meg, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a légzésünk puha és lágy maradjon, amelynek természetes következménye az, hogy az alhasi energiaközpontunk feltöltődik. Az elmélet azt mondja, három dolog befolyásolja a puha alhasi légzést: 1. Elménk állapota, 2. Testtartásunk, 3. Energiánk.

Az első pont nem szorul különösebb magyarázatra, ha indulatosak, vagy dühösek vagyunk, ha érzelmi vagy mentális feszültség van bennünk, izmaink is feszesebbek, így az alhas izmainak mozgása, a rekeszizmunk mozgása is gátolt, beszűkült. A nyugodt elme, a könnyed és derűs gyakorlás követelmény. Miközben a formagyakorlatot végezzük nem kell semmilyen érzelmet kifejezni, sőt inkább arckifejezésünk semleges, ellentétben egy – két kung fu stílussal, ahol például mérges, vagy az ijesztő arckifejezés hozzátartozik a repertoárhoz.

A Testtartásunknak három követelménynek kell megfelelnie. 1. A testtartás kialakítása, 2. A test szöge állás közben, 3. A súlyunk elhelyezése.

A testtartás kialakítása Yang Cheng Fu gyakorlásra vonatkozó 10 pontjából a következő négy ad útmutatást:

1. A fejet egy könnyű erő felfelé húzza, a fej terheletlen és élnénk.

Kínaiul: üres erő felemel, könnyedén felfelé nyomni, energiával. Ez segít abban, hogy a fejet kiemeljük, ne lógassuk, vagy billegtessük, végig egyenesen felfelé tartjuk. Ez segít felemelni a szellemünket. Ha felemeltük a szellemet az segíti az energiák keringését. Ha az energia jobban áramlik, többet tudunk a testen belül, a szervekben elraktározni, így azok több „lényeget” tartalmaznak, azok pedig még több szellemhez segítenek.

2. Váll lent, könyök lent.

Azt szeretnénk a gyakorlás során elérni, hogy az alsó test nehéz és stabil legyen, a felső test pedig könnyű és mozgékony. Az alsó test csak úgy tud nehezebb lenni, ha az energia lesüllyed. Hogy tudjuk ezt segíteni? Váll lesüllyed, könyök lóg. Ha felemeljük, felemelkedik az energia a mellkasba, vállba. Minden gyakorlásnál be kell tartanunk kívül a váll és könyök, belül az energia süllyesztését, és érzetét.

3. A test középső része: a mellkas behorpad, besüllyed, a hát domborodik.

Ha nagyon kiemeljük a mellkast az energia nem tud lesüllyedni és keringeni. Abban a pillanatban, ahogy megérezzük ezt a süllyesztést, megérezzük a qi jelenlétét az alhasban is, Miközben a mellkas besüpped a hát kiemelkedik, kör alakot formál. Kicsit az az érzés, mintha a gerincünket meghúznák felfelé, ahogy a mellkas besüllyed a hát természetes módon domborodik. ( jin – yang ) Miközben a mellkast besüllyesztjük, azt is megérezhetjük, hogy a csípő és a derék sokkal jobban el tud lazulni, lesüllyedni. A derék ellazítása az egyik legfontosabb alapelv tai chiban. Ehhez kapcsolódik, hogy a farokcsontot finoman magunk alá húzzuk. A mellkas lesüllyesztése segíti az alsó és felsőtest kapcsolatát, együttműködését, valamint segíti a jobb és bal oldal együttműködését.

4. Tartsd lazán a derekat

Ha a gerincünk egyenes a terhelés a gerinc aljára, a derekunkra nehezedik. Ha ez a rész merev, az egész test mozgása merev és szakadozott lesz. A derék forgása irányítja a végtagok mozgását, és az elmozdulások összefüggésben vannak a lesüllyesztéssel. Az erőkifejtés elengedhetetlen része, hogy a mozgás ne akadjon el a deréknál, illetve az energiák fel és le szabadon áramolhassanak a gerincmentén, a lábakba.

Testtartásunk kialakításának második követelménye: a Test szögének beállítása. Ez általában a felsőtest megfelelő dőlését, döntését jelenti. Úgy képzeljük el, mintha egy vállszélességű terpeszben állva, térdeinket behajlítva leereszkednénk egy bárszékre. Ebben a pozícióban a csípőhöz irányul a figyelem, és a csípő első vonalától indulva finom dőlésekkel állítjuk be a helyes szöget. Mintha elől, a csípő vonalánál kicsit benyomnánk a testünket hátrafelé, és minta kicsit előrehajolnánk.

A Testtartás harmadik követelménye: a súlyunk talpakon való elhelyezésre vonatkozik. A gyakorlatban ez a vese – pontot jelenti, majdnem a talp közepén. Azaz sem a lábujjkara nem terhelünk, sem a sarkunkra, vagy a láb élekre, hanem leengedjük a súlyunkat a vesepontra. A vese pont másik neve: bugyborékoló forrás. Ez arra a jelenségre utal, ha jól helyeztük el a súlyunkat, ha vesepont laza és nyitott, olyan érzéssel jár, mintha a talajból egy gejzír törne fel ezeken a pontokon és áramolna felfelé a testünkbe.

A puha alhasi légzés megőrzésének 3. pontja az energiára vonatkozik. Itt energia alatt egy úgynevezett Tai Chi energiát, Tai Chi állapotot értünk. Amikor Tai Chi energiáról beszélünk, azt úgy határozhatjuk meg, se nem kemény, se nem lágy. Azaz, állásunk nem is merev, feszes, és nem is túl összezuhant. Lazán állunk és mozgunk, egy dinamikus lazaságot alkalmazva, amely a merev és feszes és az összezuhant, teljesen ellazult, petyhüdt állapot között van. Ennek létrehozása olyan belső érzéssel jár, mintha testünk egy felfújt, rugalmas gumilabda lenne. Ez egy folyamatos egyensúly belső megtartása a lágy és kemény között. Ebben az esetben alhasi légzésünk lágy, puha és egyenletes marad, az energia elraktározódik természetes tároló helyén.

Miközben Tai Chi gyakorlás közben a stabil állásunkon dolgozunk, betartjuk a fenti követelményeket, és igyekszünk azt fenntartani, szinte úgy járunk el, mint amikor a telefonunkat töltőre helyezzük. Mi magunkat is „töltőre helyezzük”, illetve töltés üzemmódba kapcsoljuk. Edzés végén pedig természetesen jelentkezik a jó érzés. Mint amikor igazán jól kialudtuk magunkat. És még az állásunk is stabilabbá vált.

Jó gyakorlást!